Lukas Moodysson: Együtt

  • 2013. március 11.

Snoblesse

A hippi, a leszbikus és a forradalmár – felnőttmese Svédországból.


Bergman ifjú mesternek titulálta, és ez legalább akkora érdem, mintha valakinek az Oscar mellé az Európa Filmdíjat is hozzácsomagolják, és még egy Arany Pálmát is hozzácsapnak a csomaghoz. Igaz, Bergman ezt még akkor mondta, amikor fiatal honfitársa, Lukas Moodysson (interjúnk vele itt) még nem vette annyira komolyan magát ( Mamut című filmjét Bergman már nem élte meg), és olyan remek kis filmeket készített, mint a Fucking Amal és az Együtt. Utóbbi majd' egy évtizedes késéssel érkezett a hazai mozikba, de a hetvenes években és egy stockholmi kommunában játszódó sokszereplős dramédia mit sem vesztett üdeségéből. Zord kritikusunk is nagyon bírta, még Truffaut-t is belelátta (a teljes írás itt) az alkotásba: „Sokáig fel se tűnik, hogy az Együtt minden retrószaga és korfestő kezdeménye ellenére valójában nagyszerű gyerekfilm, a svéd gyerekversek prózai átirata, vagy épp Truffaut Zsebpénzének folytatása.”

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.