Lukas Moodysson: Együtt

  • 2013. március 11.

Snoblesse

A hippi, a leszbikus és a forradalmár – felnőttmese Svédországból.


Bergman ifjú mesternek titulálta, és ez legalább akkora érdem, mintha valakinek az Oscar mellé az Európa Filmdíjat is hozzácsomagolják, és még egy Arany Pálmát is hozzácsapnak a csomaghoz. Igaz, Bergman ezt még akkor mondta, amikor fiatal honfitársa, Lukas Moodysson (interjúnk vele itt) még nem vette annyira komolyan magát ( Mamut című filmjét Bergman már nem élte meg), és olyan remek kis filmeket készített, mint a Fucking Amal és az Együtt. Utóbbi majd' egy évtizedes késéssel érkezett a hazai mozikba, de a hetvenes években és egy stockholmi kommunában játszódó sokszereplős dramédia mit sem vesztett üdeségéből. Zord kritikusunk is nagyon bírta, még Truffaut-t is belelátta (a teljes írás itt) az alkotásba: „Sokáig fel se tűnik, hogy az Együtt minden retrószaga és korfestő kezdeménye ellenére valójában nagyszerű gyerekfilm, a svéd gyerekversek prózai átirata, vagy épp Truffaut Zsebpénzének folytatása.”

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.