Lúzer, a remény színháza

  • 2015. október 27.

Snoblesse

Lilla és Árpád lemeztelenednek.

Sárosdi Lillát kérdeztük:

Magyar Narancs: A legutóbbi krétakörös előadásban, a Lúzerben egy Lilla nevű nőt játszol, aki Árpád felesége, akit Schilling alakít – és így tovább. Nehéz, de az is lehet, hogy felesleges szétszálazni ezeket a viszonyrendszereket. Mennyire volt alapvetés, hogy tudatosan magatokból, a privát szférátokból is építkeztek?

false

 

Fotó: Németh Dániel

Sárosdi Lilla: A Lúzert és A Pártot is Árpád írta – Zabezsinszkij Évával és a színészekkel –, ezáltal sok személyes dolog került bele az életé­ből, az életünkből, aminek egy része a színpadon poézissé válik, másik része pedig a valóság határait feszegeti.

MN: Felkavaró, ahogy többféle értelemben is lemeztelenedtek.

SL: Mert nagyon kiszolgáltatott az a nő, akit játszom, aki valahol én magam is vagyok. Számomra pont ez az előadás egyik erénye: a kiszámíthatatlansága, meglepetése és őszintesége – ez teszi különlegessé, nem mindennapivá. Nem láttam még olyan előadást, amibe a rendező ilyen szinten beleállna, vállalná ország-világ előtt az elkeseredettségét, tehetetlenségét, majd a következő pillanatban ugyanilyen erővel figurázná ki magát. Kár, hogy ezt nem egy néző mondja, hanem én.

Schilling Árpádot kérdeztük:

false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: Legutóbbi előadásodban, a Lúzer című darabban saját testedet kínálod fel arra, hogy a nézők üzeneteket írjanak rá. Ezek az üzenetek a kormánynak szólnak. Van, hogy kijön egy civil néző és üzen, máskor egy színész jön ki, aki azt írja rá, hogy „Vége”. Nemrég jelentettétek be, hogy felszámoljátok a Krétakör Bázist, azt a 600 négyzetméteres helyet, ahol működött az alapítvány. Minek van vége?

Schilling Árpád: Ez az üzenet független a bázis történetétől, korábbról származik. Azt jelenti az előadáson belül, hogy nekem, Schilling Árpád rendezőnek van végem. Az előadás korábbi verziójában Orbán Viktornak üzenhettek rajtam, de amikor a darabot külföldön játszottuk, rájöttem, hogy túl könnyű feladatot adok. Hiszen az előadás sem a rendszert kritizálja, hanem inkább a saját viselkedésünket vizsgálja. Most a magyar értelmiségnek szóló üzeneteket írhatnak rám, tehát a vég kitágul, rám is, a magyar értelmiségre is vonatkozik. Vége annak a konszenzusnak, amely így vagy úgy, de egyben tartotta a magyar társadalmat és a politikai elitet. Szétestünk.

MN: A Lúzer azzal ér véget, hogy a darabbeli Schilling nevű rendező behódol, visszamegy rendezni „egy jó kis Csehovot”, és még egy állami díjat is elfogad. Te pedig most a Katona József Színházban próbálod a Faustot. Magyarországon 2006 óta nem dolgoztál kőszínházban. Ezt a két gesztust hogyan kötöd össze magadban, hogyan értelmezed?

SÁ: Nem érzek ebben ellentmondást. Ha én a magyar színházban meg szeretnék maradni mint rendező, akkor döntenem kell, hogy hol tudom magam elképzelni, hiszen a Krétakör anyagi háttere bizonytalan. Számomra az, hogy a Katonában, megfelelő körülmények közt megrendezhetem Goethe Faustját, a vállalható kategóriába tartozik.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.