Véreskezűek a Vígben

  • 2015. október 26.

Snoblesse

Caesart ezúttal a körúton gyilkolják le.
false

 

Fotó: Dömölky Dániel

Tompa Andrea megírta kritikáját (a teljes szöveg itt) Alföldi Róbert Julius Caesar-rendezéséről:
„A legjobb jelenetet a második felvonásra tartogatják: egy mediatizált világban vagyunk, sok kis tévéképernyő előtt ül a nép, az is férfinép furcsa módon, mintha a nők megszűntek volna lenni. Előbb Brutus, majd Antonius magyarázza el, miért kellett Caesart megölni. Ez a nép nincs közvetlen kapcsolatban vezetőivel, sörrel a kezében beszólogat a politikának, fortyog, röhög egymás közt, többre nem képes; ebben eléggé magunkra ismerhetünk. A vezetők meg elemi erővel győzködnek, a maguk szent demagógiájával a szinte kikapcsolhatatlan tévéből. »Nem Caesart szerettem kevésbé, hanem Rómát jobban«, mondja Brutus a gyönyörű mondatot, hogy miért is ölt.”

És végül, de nem utolsósorban néhány szó a Caesart alakító Hegedűs D.-ről:

„A Caesart joviálisan alakító Hegedűs D. Géza – aki egyik szerepét szinte a másikba ölti, mint örök vezető, hisz ő a polgármester A revizorban – flegmán vezeti ezt a világot, de erővel; ő igen jó.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.