Véreskezűek a Vígben

  • 2015. október 26.

Snoblesse

Caesart ezúttal a körúton gyilkolják le.
false

 

Fotó: Dömölky Dániel

Tompa Andrea megírta kritikáját (a teljes szöveg itt) Alföldi Róbert Julius Caesar-rendezéséről:
„A legjobb jelenetet a második felvonásra tartogatják: egy mediatizált világban vagyunk, sok kis tévéképernyő előtt ül a nép, az is férfinép furcsa módon, mintha a nők megszűntek volna lenni. Előbb Brutus, majd Antonius magyarázza el, miért kellett Caesart megölni. Ez a nép nincs közvetlen kapcsolatban vezetőivel, sörrel a kezében beszólogat a politikának, fortyog, röhög egymás közt, többre nem képes; ebben eléggé magunkra ismerhetünk. A vezetők meg elemi erővel győzködnek, a maguk szent demagógiájával a szinte kikapcsolhatatlan tévéből. »Nem Caesart szerettem kevésbé, hanem Rómát jobban«, mondja Brutus a gyönyörű mondatot, hogy miért is ölt.”

És végül, de nem utolsósorban néhány szó a Caesart alakító Hegedűs D.-ről:

„A Caesart joviálisan alakító Hegedűs D. Géza – aki egyik szerepét szinte a másikba ölti, mint örök vezető, hisz ő a polgármester A revizorban – flegmán vezeti ezt a világot, de erővel; ő igen jó.”

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.