Nemrég készített interjúnkban BB-t faggattuk a Magashegyi Underground lelkületéről:
Magyar Narancs: Egy korábbi interjúban azt mondtad: „nem olyan lelkületű” a Magashegyi Underground, hogy csak úgy összedobjon egy lemezt, és ha meg is van, nehéz elengedni. Hogyan tudod ezt a „lelkületet” összeegyeztetni a zene praktikus, ipari részével?
| ||
Bocskor Bíborka: Megvan a zenének a profánabb és az alkotói része is. Mi az alkotói részt nem tudjuk egyszerűen abbahagyni: a dalokból általában több verzió készül, sokat kidobunk, újragondolunk, és az lesz a végső forma, amit mind az öten leokézunk. Sokfélék vagyunk, rá kell, hogy érezzünk, mit is akarunk mutatni zeneileg. Amíg nincs meg a közös többszörös, nincs lemez, nincs dal.
MN: De melyik az a pont, amikor mégis el tudjátok engedni az új számokat?
BB: Van egyfajta gépezet, amely keretek közé teszi a zenekart. Van egy kiadónk, amivel azért nem olyan a viszonyunk, mint a régi popzenekaroknak, nem mondják meg, hogyan nézzünk ki és hány kiló legyek, de azért a határidőhöz próbáljuk tartani magunkat. Ennek nagyon örülünk, mert enélkül valószínűleg amőbaszerűen éldegélnénk, és nem jönne létre végső forma.
