Magashegyi Underground

  • 2016. augusztus 23.

Snoblesse

Bocskor Bíborka bandája a víztorony árnyékában.

Nemrég készített interjúnkban BB-t faggattuk a Magashegyi Underground lelkületéről:

Magyar Narancs: Egy korábbi interjúban azt mondtad: „nem olyan lelkületű” a Magashegyi Underground, hogy csak úgy összedobjon egy lemezt, és ha meg is van, nehéz elengedni. Hogyan tudod ezt a „lelkületet” összeegyeztetni a zene praktikus, ipari részével?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Bocskor Bíborka: Megvan a zenének a profánabb és az alkotói része is. Mi az alkotói részt nem tudjuk egyszerűen abbahagyni: a dalokból általában több verzió készül, sokat kidobunk, újragondolunk, és az lesz a végső forma, amit mind az öten leokézunk. Sokfélék vagyunk, rá kell, hogy érezzünk, mit is akarunk mutatni zeneileg. Amíg nincs meg a közös többszörös, nincs lemez, nincs dal.

MN: De melyik az a pont, amikor mégis el tudjátok engedni az új számokat?

BB: Van egyfajta gépezet, amely keretek közé teszi a zenekart. Van egy kiadónk, amivel azért nem olyan a viszonyunk, mint a régi popzenekaroknak, nem mondják meg, hogyan nézzünk ki és hány kiló legyek, de azért a határidőhöz próbáljuk tartani magunkat. Ennek nagyon örülünk, mert enélkül valószínűleg amőbaszerűen éldegélnénk, és nem jönne létre végső forma.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.