Magyar Színház: Kár, hogy kurva

  • 2013. november 9.

Snoblesse

Fröcsög a vér a Magyar Színház reneszánsz horrorjában.
false

Ha egy színdarab műfaji megjelölése a reneszánsz horror, szerzőjéről – a filmrendezővel nem azonos John Fordról – pedig rendre úgy beszélnek, mint a színház Tarantinójáról, az már fél siker, de lássuk, vajon kritikusunk mit gondolt (a teljes írás itt) Giovanni és Annabella tragikus szerelméről: „Pál András Giovannija a kezdettől fogva a végsőkig elszánt – nem a halálra, hanem szerelme megélésére; a halált mint következményt fokról fokra fogadja majd el, mert őt nem az önfeláldozás, hanem a szerelmi szenvedély hajtja. Markáns és erőteljes alakítás, a végén pedig rajta múlik, hogy a groteszk figurák felfokozott tombolása nem fordul át önmaga paródiájába; ez nem a Kill Bill medencés nagyjelenete, bárhogy fröcsög a vér, bármilyen szürreális a hullahegy – dermedés ül a nézőtéren.”

És mi a helyzet a markáns alakítást nyújtó Pál Andrással? Nos, a Magyar Narancs nem mulasztotta el megkérdezni (a teljes interjú itt) a jelen nagy színházi reménységét: „Nagyon lelkesen jöttem a Magyar Színházba, többekkel, nagyon jó emberekkel együtt, hiszen egy új színház ígérete volt a levegőben. A Kár, hogy kurvával kezdtünk, Koltai M. Gábor rendezte – az olyan munka volt, hogy tudtam, na, ebből lesz valami.”

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.