Máté Gábor és Czapáry Veronika

  • 2014. január 8.

Snoblesse

A Megszámolt babák kapcsán vált szót a színész és a szerző.
false

„A szexuálisan szókimondó részeket a kozmikus elvágyódás és a múltra való visszaemlékezés lírai tónusai oldják, ahogy ellenpont a budapesti bohémélet plasztikus dokumentálása is, vagy a már-már karikatúraszerű ábrázolása egyes figuráknak. Az Anya kacag ennyiben sokban rokon Bridget Jones naplójával, Beregi Tamás Egyetleneimjével, vagy akár Adrian Mole álnaiv naplóival is.” Eme sorokat kritikusunk Czapáry Veronika első könyvéről, az Anya kacagról írta (a teljes szöveg itt), s íme itt a második Czapáry-regény, amely ugyancsak nem gyerekjáték. Egy kislány mindennapjai elevenednek meg a  lapjain: „A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti” – olvashatjuk a hivatalos tartalomismertetésben, mely sokkoló olvasmányt ígér. A könyvbemutató viszont operaperformanszot és egy jeles színművészt ígér: míg Máté Gábor az írónőt, Bodrogi Éva operaénekes a könyvbeli babákat bírja szóra.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.