Két berlini argentin, egy New York-i japán és egy Bécsben élő bécsi lovagol kedd este a szintihullámon a Trafó pincéjében.
Ajánlom
Egy estére három remek produkciót is kaphatnak a kortárs szintipop/posztpunk/cold wave típusú zenék rajongói. Elsőként egy Buenos Airesből indult, ám Berlinben élő fiú-lány duót (a tagok: Carmen Burguess és Tomás Nochteff) kell említenünk, akik a szex és a hipnózis bűvöletében, a szintiwave, a kraut és a posztpunk nyers és zajos határterületein működnek – ők a felejthetetlen Mueran Humanos, akik színpadi produkciójukkal rendre lehengerlik a publikumot.
A japán Nao Katafuchi húsz éve él New Yorkban, egyszemélyes gitáros-szintis, akinek neonrideg újromantikus kiberpopja a Liquid Sky aláfestő zenéje is lehetne – örök kívülálló, remek ember, aki nem szégyelli az ehhez hasonló retrofuturista tónusokat.
A bécsi illetőségű Gran egyben a Totally Wired kiadó feje, fél éve már járt itt, akkor is a mostani este szervezői, a Küss Mich (azaz Gördön és a Splatter) vendégeként: a hírek szerint legendás koncertet adott egy szál gitárral a Beat On The Bratben – aki arról lemaradt volna, most pótolhatja a Trafó pincéjében található Kontra Klubban.
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.
A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.
Volt egy pillanat a 80-as években, amikor a Kathleen Turner és Michael Douglas közötti izzó szexuális feszültség önálló (és jól jövedelmező) életre kelt, és csaknem saját minifilmfolyamot teremtett.
Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigorúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.
Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.
Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.
Takács Péter egészségügyi államtitkárról elmondható, hogy mostanában heti rendszerességgel áll elő olyasmivel, amiért bármelyik kabarészerzőnk a fél karját adná.
Amit látunk, az a mai Magyarország állampolitikája, amelyben a katolikus egyház – ugyancsak, mint annyiszor pályája során – épp megszolgálja a neki folyósított közpénzeket.
Orbán Viktor hajdan azzal nyugtatta a szárba szökkenő populizmusa miatt aggódó külföldi partnereit, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit majd tenni fog. Ez a magabiztos, pökhendi politikusi credo mára szimpla őszinteségi rohammá egyszerűsödött.
Számomra hiteltelen az az előadó, közszereplő, influenszer, akármi, aki nem áll ki azok mellett az alapvető demokratikus és emberi jogok mellett, amelyeket a jelenlegi kormány lábbal tipor - mondja interjúnkban a színész-humorista.
„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”