Két berlini argentin, egy New York-i japán és egy Bécsben élő bécsi lovagol kedd este a szintihullámon a Trafó pincéjében.
Ajánlom
Egy estére három remek produkciót is kaphatnak a kortárs szintipop/posztpunk/cold wave típusú zenék rajongói. Elsőként egy Buenos Airesből indult, ám Berlinben élő fiú-lány duót (a tagok: Carmen Burguess és Tomás Nochteff) kell említenünk, akik a szex és a hipnózis bűvöletében, a szintiwave, a kraut és a posztpunk nyers és zajos határterületein működnek – ők a felejthetetlen Mueran Humanos, akik színpadi produkciójukkal rendre lehengerlik a publikumot.
A japán Nao Katafuchi húsz éve él New Yorkban, egyszemélyes gitáros-szintis, akinek neonrideg újromantikus kiberpopja a Liquid Sky aláfestő zenéje is lehetne – örök kívülálló, remek ember, aki nem szégyelli az ehhez hasonló retrofuturista tónusokat.
A bécsi illetőségű Gran egyben a Totally Wired kiadó feje, fél éve már járt itt, akkor is a mostani este szervezői, a Küss Mich (azaz Gördön és a Splatter) vendégeként: a hírek szerint legendás koncertet adott egy szál gitárral a Beat On The Bratben – aki arról lemaradt volna, most pótolhatja a Trafó pincéjében található Kontra Klubban.
Miért lenne sikeres az a film, amelynek első két része sem rengette meg a kasszákat? A Disney abban bízott, hogy Jared Leto miatt majd bemennek az emberek a mozikba – de az Oscar-díjas színész sokadszorra bizonyította, hogy képtelen elvinni a hátán egy szuperprodukciót.
A település halloweeni tökfaragást betiltó vezetőjének esete jól mutatja, milyen mélyre szivárgott le az a tévedés, hogy egy választott vezető belepofázhat az életünkbe.
Felfüggesztett szabadságvesztéssel és orvosi tevékenysége egyévi eltiltásával büntették a hamis védettségi igazolványokat kiadó orvost, akinek ügye és egy visszás jogi helyzet miatt a bíróság az Alkotmánybírósághoz is fordult.
A Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon játszották Dzsafar Panahi Csak egy baleset cínű alkotását, amely hétköznapi emberek története az iráni rezsimben, egy végtelenül izgalmas thrillerben feldolgozva. Kritika.
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
"Az újdonság mindössze annyi, hogy a csalás, a hazugság, a szabályok be nem tartása, a legelemibb erkölcsi korlát és gát tökéletes hiánya immár minden kétséget kizáróan látható, akár a legelvakultabb hívő számára is."
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Az Örkény Színház művészeti vezetőjét az új feladatkör nehézségeiről, terveiről, színészi, rendezői pályájának alakulásáról, valamint a színházi szakma megosztottságáról is kérdeztük.
