Két berlini argentin, egy New York-i japán és egy Bécsben élő bécsi lovagol kedd este a szintihullámon a Trafó pincéjében.
Ajánlom
Egy estére három remek produkciót is kaphatnak a kortárs szintipop/posztpunk/cold wave típusú zenék rajongói. Elsőként egy Buenos Airesből indult, ám Berlinben élő fiú-lány duót (a tagok: Carmen Burguess és Tomás Nochteff) kell említenünk, akik a szex és a hipnózis bűvöletében, a szintiwave, a kraut és a posztpunk nyers és zajos határterületein működnek – ők a felejthetetlen Mueran Humanos, akik színpadi produkciójukkal rendre lehengerlik a publikumot.
A japán Nao Katafuchi húsz éve él New Yorkban, egyszemélyes gitáros-szintis, akinek neonrideg újromantikus kiberpopja a Liquid Sky aláfestő zenéje is lehetne – örök kívülálló, remek ember, aki nem szégyelli az ehhez hasonló retrofuturista tónusokat.
A bécsi illetőségű Gran egyben a Totally Wired kiadó feje, fél éve már járt itt, akkor is a mostani este szervezői, a Küss Mich (azaz Gördön és a Splatter) vendégeként: a hírek szerint legendás koncertet adott egy szál gitárral a Beat On The Bratben – aki arról lemaradt volna, most pótolhatja a Trafó pincéjében található Kontra Klubban.
Két közfoglalkoztatott – egyikük a helyi roma önkormányzat tagja – is gyűjtötte az aláírást a Fidesznek a Pest megyei községben. Szorcsik József polgármester szerint lenézik a közfoglalkoztatottakat azok, akik szerint önszántukból ne tudnának beállni aktivistának.
Karen Hao amerikai újságíró könyve a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI belső ügyeiről rántja le a leplet, de a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is gyanakvó. Úgy véli, a Szilícium-völgyben már nem a tudomány, hanem a vakhit mozgatja a fejlesztőket és a tőkét.
Kreszta Traján román nemzetiségi szószóló októberi halála után az országos román önkormányzatnak harminc napja volt, hogy új szószólót delegáljon a parlamentbe.
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.
A gyerekekre is ráküldik a rendőrségüket, csakhogy a gyerekeket nem lehet átverni. De mi is történt egy a poprádi iskolánál, ami megfutamította Robert Ficót?
Az agitprop felületein lényegében uszítani kezdtek olyan magyar állampolgárok ellen, akiknek az a bűnük, hogy merőben mást gondolnak a világról, Magyarország jövőjéről, mint a nemzet vezetője. Az ügyben indult nyomozás pedig újabb fegyver lehet a Fidesz kezében.
Annyit tudunk biztosan, hogy hogy született egy megállapodás arról, hogy majd születik egy megállapodás egy nem létező dologról. Hasonló homály övezi a „pénzügyi védőpajzsnak” nevezett gazdasági csomag mibenlétét.
