Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Micimackó

  • 2012. december 18.

Snoblesse

Kapcsoljuk a Százholdas Pagonyt! Fülest már megint elhagyta egy testrésze...


Hogy 2011-ben a Disney hogyan bánt a micimackói örökséggel, az kiderül kritikusunk, G. Róbert szigorú filmkritikájából. Íme, néhány lényeglátó sor az írásból:

Tra-la-la, tra-la-la,
Pritty, pretty, prütty.
Tra-la-la, tra-la-la,
Tra-la-la, tra-la-la,
Pritty, pretty, prütty.

Kritikusunk mindezt még megfejelte azzal, hogy kijelentette: a 2011-es Micimackó „egy régi vágású, kézzel festett, a békés Disney–Milne egymás mellett élés jegyében született darab”. És mint ilyen – de ezt már mi tesszük hozzá – tökéletes vasárnapi gyerekprogram.

Előző cikk a rovatban A boldog herceg A boldog herceg
Következő cikk a rovatban A boldog herceg A boldog herceg

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.