Mika Skandi Filmklub: Together

  • 2014. február 3.

Snoblesse

Lukas Moodysson 2000-ben készült filmjét vetítik.
false

Bergman ifjú mesternek titulálta, és ez legalább akkora érdem, mintha valakinek az Oscar mellé az Európa Filmdíjat is hozzácsomagolják, és még egy Arany Pálmát is hozzácsapnak a csomaghoz. Igaz, Bergman ezt még akkor mondta, amikor fiatal honfitársa, Lukas Moodysson (interjúnk vele itt) még nem vette annyira komolyan magát (Mamut című filmjét Bergman már nem élte meg), és olyan remek kis filmeket készített, mint a Fucking Amal és az Együtt. Utóbbi majd’ egy évtizedes késéssel érkezett a hazai mozikba, de a hetvenes években és egy stockholmi kommunában játszódó sokszereplős dramédia mit sem vesztett üdeségéből. Zord kritikusunk is nagyon bírta, még Truffaut-t is belelátta (a teljes írás itt) az alkotásba: „Sokáig fel se tűnik, hogy az Együtt minden retrószaga és korfestő kezdeménye ellenére valójában nagyszerű gyerekfilm, a svéd gyerekversek prózai átirata, vagy épp Truffaut Zsebpénzének folytatása.”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.