rés a présen: A fiatalkori prostitúcióról csinálsz színházi előadást érintett fiatalokkal. Hogyan zajlik a bemutató előtti munka?
Schermann Márta (a képen középen): Az Árvaálom egy Norvég Civil Alap által támogatott projekt, amelynek kapcsán egy évig heti rendszerességgel jövünk ki Esztergomba a lánynevelőbe (A Szociális és Családügyi Minisztérium Esztergomi Gyermekotthona) próbálni. Színházi nevelési, illetve drámapedagógiai munkából születik egy előadás, amelynek a témája a gyerekprostitúció. Professzionális színészek dolgoznak együtt civilekkel, jelen esetben állami gondozásban felnövekvő lányokkal. Ez egy zárt intézet, ahova olyan gyerekek kerülnek, akik már gyámság alatt vannak, azért, mert nem tudnak beilleszkedni. Kiskorú drogfüggők is vannak köztük, de sokuk érintett a prostitúcióban, illetve mindenféle kriminalitásba bevonódtak már a felnőttek által. Az volt az elképzelésünk, hogy a művészi munka, a koncentráció jó nekik, és ez így is lett.
| ||
rap: Jelentkezhettek a résztvevők, vagy te válogattál?
SM: Csak „önállósok” és haladók, a nevelési stádiumban előbbre lévők jelentkezhettek, mert nem vagyok pszichiáter, és itt nagyon komoly pszichés problémák is vannak. 15 lánnyal workshopoztam pár hónapig, de abból is lemorzsolódtak páran. Most nyolcan vannak, akik nagy fejlődésen mentek át az itteni nevelési munkának és az egészen máshonnan közelítő projektnek köszönhetően is.
rap: Milyen anyagból született a darab?
SM: A dokumentumszínház úgy működik, hogy a résztvevők a saját életüket mesélik el benne, de ez nálunk másképp alakult. Azt gondoltam, hogy nem lehet csak úgy közszemlére tenni őket, elkezdtünk hát más prostituáltakkal interjúzni, szakemberekkel konzultálni. Lett egy csomó sztorink, amiből ötöt odaadtam Szabó T. Annának, aki dokumentumverseket írt belőle, amit Pejtsik Péter zenésített meg. Közben megismerkedtem egy idős prostituálttal, és a vele készült interjúkból jött létre az előadás alapszövete, amit Lázár Kati színész jelenít meg. Az ő szemszögéből mutatjuk be a generációról generációra öröklődő, kiszolgáltatott életformát, és ebbe csatornáztuk be a többi síkot.
rap: Kik a darab többi szereplői és alkotói?
SM: A lányokon kívül Andrejszki Judit, Tóth Evelin és Záhonyi Enikő játszik és énekel. Az eredeti dokumentumok alapján Hárs Anna írta a szöveget, Hód Adrienn a koreográfus, Tóth Artin pedig a videodokumentáció készítője. Mindegyikükkel dolgoztam már együtt más színházi munkákban.
rap: Mikor lesz a bemutató?
SM: Március 17-én és 18-án este nyolctól játsszuk a darabot a Trafóban.
rap: Bízol a sikerben?
SM: Az már önmagában óriási eredmény, hogy ezek a lányok, akik iskolakerülők voltak, nem feleltek meg a hivatalos elvárásoknak, most végigcsináltak önszántukból egy komoly munkát. Hogy a szereplés mit jelent nekik, majd meglátjuk, minden benne van a pakliban, és ez az én kockázatom. Végig őszinte viszonyban voltam velük, mindig számíthattak rám az egy év alatt, és soha nem mondtam olyat, ami nem úgy volt.
rap: Közben csináltál más munkákat is?
SM: Csak nagyon kicsit dolgoztam emellett. Fut a Trafóban a Szomszédok című darabom, azt mindig karban kell tartani. Közben pályázgatok új projektekre is, és az Árvaálomhoz kapcsolódik egy másik előadás, a Befonó, ami egy külön térspecifikus színházi előadás volt itt Esztergomban. Az Árvaálomnak van egy további lépcsője, mert a BM-től kaptunk támogatást arra, hogy el tudjuk vinni nyolc másik, hasonló intézetbe bemutatni.
