A 35. legjobb: Sátántangó a Cirkóban

  • 2012. augusztus 17.

Snoblesse

Azt eddig is tudtuk, hogy a Sátántangó a legjobb, csak azt nem, hogy hányadik legjobb: a Sight & Sound listája alapján a harmincötödik. A Cirko-Gejzír nem késlekedik a vetítéssel.


Ritka az olyan nap, amikor ne látna napvilágot legalább egy, minden idők legjobb filmjeit összegyűjtő lista, de csak egy olyan van, mely Michael Mannt, Francis Ford Coppolát és Quentin Tarantinót is (hogy Woody Allenről már ne is beszéljünk) a közreműködői között tudhat. Ez a lista a Sight & Sound brit filmes folyóirat tízévente összeállított toplistája, mely nem is egy, hanem rögtön két lista: egy a rendezői szavazatokból, egy másik pedig a kritikusokéiból áll össze. A kritikusi listán, mely idén 846 kritikus – köztük egy narancsos – szavazatai alapján tevődött össze, nem túl meglepő módon az első helyen Hitchcocktól a Szédülés található, de az első 50-be felkerült a Sátántangó is – Tarr Béla filmje az igen előkelő 35. helyen végzett. S ha már így esett, a Cirko-Gejzír rögvest le is vetíti a Buster Keaton és Fritz Lang közé ékelődött mester 421 perces remekművét.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.