Nehéz újdonságot mutatni már természetfilmen, de nem lehetetlen. Mosonyi Szabolccsal a Vad Kunság kapcsán beszélgettünk a szakma titkairól.
Magyar Narancs: Mi vonzott a Kunságba?
Mosonyi Szabolcs: Vad hangulatú, tiszta természetfilmet akartunk készíteni, és a Kunságban a homokbuckás táj, na meg a sakálüvöltés megadja ezt az érzést. És persze rengeteg a jól filmezhető állat, a dámvadtól az üregi nyúlon át a túzokig. Különlegességnek számít, hogy le tudtuk filmezni a dámvadak bőgését, a barcogást, de szakmailag az aranysakálról készített felvételek a legértékesebbek. Az aranysakál nagyon óvatos állat, három napig a közelébe sem megy annak az ösvénynek, amin ember járt. Trükköznünk kellett, hogy filmre vegyük őket. Láthatatlan, fekete infrás vadkamerát szereltünk a fákra, és kitettünk elé egy döglött vaddisznót, hogy arra jöjjenek. A nappali felvételeket egy földbe ásott, szagmentes lesből készítettük. OSB-ből, detektívüveggel épült a les, amibe kívülről nem lehetett belátni, és egy kéményszerű, hatméteres PVC-csőben a huzat a magasba vezette el az ember szagát, így közelebb mertek jönni a sakálok.
| ||
MN: Hogyan néz ki a természetfilmes élete? Esőben, hóban, szélben kint áll a természetben, és filmez?
MSZ: Igen. A vihar, a hóesés feldobja a filmet. A Vad Kunsághoz a viharjelenetet lassítva kellett felvenni, hogy jól látszódjanak a villámok. Három-négy napig próbálkoztunk, mire összejött. Általában nyáron forgatunk, télen pedig vágunk, de ez mindig a témától függ. Van egy naptár a falunkon, amiben vezetjük, hogy április első hetében balinívás van a Kis-Balatonon, utána ürgenász, majd sasfiókák etetése és így tovább. Kapcsolatban vagyunk a nemzeti parkok munkatársaival, a szakértőkkel, és ők jeleznek, ha mennünk kell, mert elkezdődött például a balinívás.
A teljes interjú itt olvasható.
