Mézga Aladár Sound System, Surfin’ Zhiguli, Cainsee’s

  • 2012. július 10.

Snoblesse

A tacskótól a zacskóig, Morriconétől Batmanig: az abszurd zenei humor útjai kifürkészhetetlenek.


Lehet (sőt biztos), hogy még nem vagyunk egészen a nemzetközi popélet élvonalában, de névadásban már a csúcson vagyunk – egy újabb gyöngyszem a mezőnyben a Mézga Aladár Sound System, akik a tacskó-zacskó rímpárral és a rímben rejlő megannyi lehetőséget maximálisan kihasználó Tacskó című számukkal tettek szert a tacskótartók és az iróniára fogékonyak körében ismertsége. De a humorban nem csak ők nem ismernek tréfát, hiszen az est fellépői közt szerepel a kézműves szörföt játszó Surfin’ Zhiguli élménykvartett is, akik A jó, a rossz és a csúfot éppúgy nem kímélik zeneileg, mint a Batmant. Az estet a „fankpopprokkszoftmetált” játszó Cainsee’s zárja vagy nyitja – a buli komolyságára jellemző a szervezők közleménye, mely szerint a fellépők sorrendje bizonytalan, de majd 2/3-dal a helyszínen megszavazzák.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.