| ||
Tavaly októberben volt a bemutató, de mi már a próbák alatt megkérdeztük a koreográfus-rendezőt (a teljes interjú itt), hogy miként zajlott a háttérmunka.
Magyar Narancs: Antik darabot próbálsz, az Oresztészt. Hogy jut eszedbe egy darab, amit meg szeretnél csinálni? Vagy mi jut eszedbe először? Képek, mozgás, történet, alakok?
Horváth Csaba: Nekem nagyon fontos a darab kiválasztásakor, hogy találjak motívumokat, amelyeket össze tudok kötni a mával, és belelátok a darabba valamiféle testet. Hiába zseniális egy szöveg, ha erőltetettnek tartanám, hogy a saját módomon, kifejezési eszközeimmel rendezzem meg, mert ezeket a darab nem hordozza magában. Ennek nagyon örülök, hogy le tudok mondani darabokról.
MN: Az Oresztész ezek szerint hordozza.
HCS: Oresztész, ez a kétségbeesett helyzetben lévő srác a testi kifejezésbe menekül. A fizikai állapotát is leírja a darab, ez hitelesíti a nyelvet, amelyet én is beszélek a színpadon. Látomásai vannak, szinte kívülről figyeli önmagát, zihál a tüdeje, remeg a lába. A fizikai állapota fontos szereplő. Már-már menekül a testvérével, Elektrával való testi kapcsolatba. Én így olvasom.
MN: A Radnóti színészei beszélik azt a fizikai nyelvet, vagy meg tudnak felelni annak, amit te szeretnél?
HCS: Ez nehéz kérdés. Én is próbára teszem magam velük. Van olyan színész, aki vágyik arra, hogy ezt megtanulja. Nekem ez már elég, hogy kedvvel dolgozzak. Az is feladat, hogy egy mozgásban kevésbé jó színészt úgy komponáljak, hogy ne a hiányosságai, hanem az előnyei legyenek láthatók.
MN: Tartasz tréninget? Vagy belevágtok?
HCS: Nincs. Olvasópróba van és színpad.
MN: Te lentről rendezel, vagy fent vagy a színpadon, és mutatsz?
HCS: Fel-le mászkálok. Ebből is látszik, hogy jó lenne már kicsit színpadon lenni.
