Orquesta Buena Vista Social Club® featuring Omara Portuondo

  • 2012. július 10.

Snoblesse

A kubai zene nagykövetei ezúttal a VeszprémFesten tartanak zenés, nagykövetségi fogadóórát.


Másfél évtizede történt, hogy Wim Wenders zenés dokumentumfilmjének hála, a fél világ szerelembe esett a Buena Vista Social Club kubai zenészeivel, s azóta, ha szelídültek is a szenvedélyek, nem hűlt ki a kapcsolat: folyamatos igény mutatkozik az évek során egyre csak fiatalodó zenekarra.  Compay Segundo, Ibrahim Ferrer és Ruben Gonzales ugyan égi elfoglaltságaik miatt távozni kényszerültek, de Eliades Ochoától lehet kérdezni, ha történetesen a fiatal Social Club-tagok bármelyike a dicső múlt felől érdeklődne. És lehet kérdezni a nagyszerű Omara Portuondótól is, aki a közelmúltban újra csatlakozott a csapathoz. Néhány éve, budapesti koncertje alkalmával mi magunk is kérdeztünk tőle egy közvetlen, ingigazítással kezdődött találkozáson (szöveg itt). A kubai zene nagykövetei ezúttal a VeszprémFesten tartanak zenés, nagykövetségi fogadóórát.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.