Quimby a Kobuci kertben

  • 2012. július 10.

Snoblesse

A Quimbytől lesz hangos a Fő tér.


Fotó: Németh Dániel

A Quimby 2010-es lemezének első feléről ezt írtuk kritikánkban: gyorsabb és középtempós kocsmadalok váltják egymást, melyek szépen bemennek az egyik fülön, és gyorsan kijönnek a másikon. A második feléről pedig ezt: „van itt zsigeri ősrock a koncertekhez képest lemezen mindig háttérbe szoruló Varga Liviustól (Leszek én ma a tiéd), triphopos blues (Amit kergetek), keserédes kocsmacountry (Tébolyda)…” Azt viszont már személyesen Kiss Tibor és Varga Livius ecsetelte, hogy milyen 20 évesnek lenni szakmailag és 40 évesnek emberileg egy lapunknak adott nagyinterjúban, mely közvetlenül a huszadik születésnapi nagykoncert előtt készült (az interjú itt olvasható). Az immár 41.-ben járó interjúalanyokkal és az alterszcéna legnépszerűbb zenekarával ezúttal  egy nyáresti Kobuci kertes koncerten lehet találkozni.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.