Owen Pallett az A38-on

  • 2015. április 16.

Snoblesse

Egy érzékeny és hipermuzikális szerző-előadó a hajón.
false

Owen Pallettet, a páratlanul sokoldalú, tehetségét számtalanszor bizonyító kanadai művészt leginkább másoknak készített munkái, nagyzenekari hangszerelései, hegedűjátéka miatt ismerhetik a zenerajongók. Kollaborációi listáját tekintve korunk legszorgalmasabb kontributoráról van szó, aki hihetetlen érzékkel képes a kortárs popzenét ötvözni a klasszikus zenei hagyatékkal. Albumai rendre emlékezetesek, finom részletekben gazdagok: a 2010-es Heartland-ről itt, a 2014-es In Conflict-ról pedig, amelynek dalai mostani koncertjének gerincét is adják, itt írtunk méltató kritikát. Ahogy ezekből is kiderül, Pallett gondosan rakja össze neoklasszikus elemekkel és enigmatikusan, néha szomorkás szövegekkel megtűzdelt, lüktetőén organikus elektropop-dalait. Mindezt élőben is gazdag hangszerelésben, egy dobos és egy basszusgitáros alkotta ritmusszekció támogatásával, a maga nehezen összetéveszthető énekhangján tálalja - ami egyedivé és emlékezetessé teszi produkcióját.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.