„Demszky máig sokszor elmondja, hogy nekem köszönheti az első csókolózását” – árulta el a szerző a Pesti barokk kapcsán, de a Narancsnak is elmondott egyet s mást „zabolátlan, belvárosi-pikareszk hangulatú” (kritikusunk szavai ezek) regényének megjelenése alkalmából:
| ||
„1986-ban elmentem Magyarországról, és végül spanyol nyelven csináltam karriert. Spanyol nyelven írtam, szerkesztettem és adtam elő az egyetemen. Aztán úgy alakult, hogy mindennek vége lett, a folyóiratot megszüntettem, befejeződött az a korszak, és ekkoriban kezdtem el régi, magyar nyelvű prózatöredékek alapján írni a Pesti barokk című könyvemet. A Lateral szerkesztése nagy kaland volt, ma már tanítják az egyetemen, szakdolgozatokat írnak belőle, referencia lett, de nekem ráment tizenkét-tizenhárom évem. De szó szerint ráment. Éjjel-nappal dolgoztam, hétvégén is dolgoztam, állandóan el voltam adósodva, cégeket alapítottam, hogy betömködjem a lyukakat, üzletember lettem, de akkor meg már nem a lappal, nem az irodalommal foglalkoztam. Irodalomtörténet volt, de közben mégis egy vicc. Nem csinálnám újra. Neurotikus függőségi viszony volt és szenvedély. Kezdettől bukásra ítélt vállalkozás, amit én mint neurotikus, nem úgy fogtam föl. Nem akartam elengedni, becsületbeli kérdésnek tekintettem, és nem ismertem fel a valóságot. A bukást persze nem úgy kell érteni, hogy intellektuális bukás volt, vagy hogy értelmetlen volt az egész. Az én szempontomból volt értelmetlen. A többiek nagyon jól jártak, nemzetközi írói műhely lett, sok írót lefordítottunk, de most már látom: tizenkét év alatt írhattam volna hat könyvet.”
A Pesti barokkból Kern András készített színpadi változatot, melyben Kern mellett Szabó Kimmel Tamás játssza a főszerepet. Rendező: Göttinger Pál.
