| ||
Magyar Narancs: A bajnok az első kimozdulásod a saját, független színházadból. Miért csak most?
Pintér Béla: Voltak már kimozdulásaim, például a Közép-Európa Táncszínháznak rendeztem a Két pakulárt, oda Horváth Csaba hívott. A színművészeti egyetemen az Ascher–Novák-osztályban rendeztem a Korcsula című darab első verzióját, amit később dolgoztam át a saját társulatomra. De azóta is hívtak már többször jó nevű kőszínházakba, ahova úgy mehettem volna, ha leemelek a polcról egy kortárs művet, és adaptációt csinálok. De én nem így dolgozom. Minimum fél évig tart, amíg megírok egy darabot, közben folyamatosan játszom, és muszáj a saját társulatomra koncentrálnom. Máté Gábor meghívása azért volt más, mert ő meg szokta nézni az előadásaimat, utána beszélgetünk, tehát személyes kapcsolatban vagyunk. Ascher Tamással még inkább, hiszen őt mindig elhívjuk a társulati megnézésekre is (Máté a Katona igazgatója, Ascher a főrendezője – a szerk.). Ráadásul Máté Gábor teljesen szabad kezet adott, szóval elkötelezettebbnek éreztem magam ezzel a felkéréssel kapcsolatban. Először az jutott eszembe, hogy a Fácántáncot csináljuk meg koprodukcióban, de elég hamar kiderült, hogy abban nincs annyi nagy szerep, hogy mindkét társulat színészei kellően motiváló feladatot kapjanak. Már ott tartottam, hogy visszaadom ezt a munkát is, amikor ültem otthon az erkélyen, és egészen más okból meghallgattam Puccini A köpeny című operáját. Ezt az operát a Gyévuska írása közben mutatta nekem Darvas Bence, amikor elkezdtem lelkesedni Puccini iránt. A pillangókisasszony volt a kedvencem, de azonnal megszerettem A köpenyt is, melyben egy hajóskapitány megöli egyik rakodómunkását, mert az elcsábította a feleségét. Külvárosi bűnügyi történet. Tragikus szerelmi háromszög, feszes krimi, elragadó szenvedély. Eszembe jutott az erkélyen, hogyan lehetne maivá tenni ezt a történetet, és annyira drámainak és izgalmasnak tűnt, hogy belefogtam. Tudtam, hogy a katonás színészek szeretik a zenés darabokat, de egy teljes opera előadása mindenkinek komoly kihívás.
A teljes interjú itt olvasható.
