6. PLACCC Fesztivál

  • 2012. szeptember 11.

Snoblesse

Vigyázat! A fesztivál ideje alatt szinte bárhol előfordulhatnak művészek a város terein.


Hogy mi fán terem a helyszínspecifikus művészet? Nos, erre a PLACCC Fesztiválnak tucatnyi válasza akad. Helyszínspecifikus művészet az, amikor a Batthyány tér hangjai és zajai kerülnek feltérképezésre, és helyszínspecifikus művészet az is, amikor egy olasz kollektíva szubjektív nyolcker-filmet készít (és az eredményt egy kertmoziban levetíti). Továbbá helyszínspecifikus művészet, amikor egy  funkcióváltó szerkezettel találja szemben magát a a gyanútlan gyalogos és helyszínspecifikus művészet a sgraffito technikával készülő óriás (tűz)falkép is. És mi az, ha nem helyszínspecifikus művészet, ha lehetőség nyílik a város közepén szaunázni! Az viszont már mobiltelefonspecifikus művészet, amikor egy mobiltelefonnal lehet átrendezni a várost - erre és még számos újszerű művészeti megmozdulásra is sor kerül a hatodik PLACCC fesztiválon.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.