6. PLACCC Fesztivál

  • 2012. szeptember 11.

Snoblesse

Vigyázat! A fesztivál ideje alatt szinte bárhol előfordulhatnak művészek a város terein.


Hogy mi fán terem a helyszínspecifikus művészet? Nos, erre a PLACCC Fesztiválnak tucatnyi válasza akad. Helyszínspecifikus művészet az, amikor a Batthyány tér hangjai és zajai kerülnek feltérképezésre, és helyszínspecifikus művészet az is, amikor egy olasz kollektíva szubjektív nyolcker-filmet készít (és az eredményt egy kertmoziban levetíti). Továbbá helyszínspecifikus művészet, amikor egy  funkcióváltó szerkezettel találja szemben magát a a gyanútlan gyalogos és helyszínspecifikus művészet a sgraffito technikával készülő óriás (tűz)falkép is. És mi az, ha nem helyszínspecifikus művészet, ha lehetőség nyílik a város közepén szaunázni! Az viszont már mobiltelefonspecifikus művészet, amikor egy mobiltelefonnal lehet átrendezni a várost - erre és még számos újszerű művészeti megmozdulásra is sor kerül a hatodik PLACCC fesztiválon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.