Roman Polanski tán már javában forgatja legújabb filmjét, a francia történelem egyik régi kényes pontját, a Dreyfus-ügyet feszegető „D” című mozit – kíváncsian várjuk, mi sül ki a rendező és a Szellemíró forgatókönyvírójának újabb közös nekiveselkedéséből. Arra nézve viszont kézzelfogható bizonyítékaink vannak, mi sült ki abból, amikor Polanski 1994-ben megfilmesítette Ariel Dorfman színdarabját; az eredmény A halál és a lányka című kamaradráma lett, a Polanski-kronológiában a Keserű méz és A kilencedik kapu közé beszorítva. Ez az a film, melyben Ben Kingsley abban a szerencsétlen helyzetben találja magát, hogy Sigourney Weaver benne véli felismerni egykori kínzóját – a történet, tegyük hozzá gyorsan, egy dél-amerikai országban játszódik, egy véres diktatúra leverését követően. A kínzóból áldozat, az áldozatból kínzó lesz – a folyamat mikéntjéről és Polanski 1994-es rendezői potenciáljáról a Godot filmklub vetítésén lehet képet kapni.
