Quimby Teátrum

  • 2012. október 9.

Snoblesse

A Quimby a Vígszínházba tart. Ülős és ütős koncertek várhatók.


A Quimby-tagoknak nem csak hogy volt, de van is gyerekszobájuk, s ezzel nemcsak a zenekari megmozdulások elengedhetetlen alkotóelemére, a leküzdhetetlen játékosságra szeretnénk célozni, hanem a zenekar színházba járási szokásaira. Merthogy a Quimby az ország egyik legszínházképesebb zenekara, s mint ilyen, igen gyakran meg is fordulnak a színházak környékén, ami persze lehetne akár magánügy is, ha éppenséggel nem ők lennének a fellépők. A Quimby saját külön bejáratú színházi műsorral rendelkezik, külön a színházi megjelenésekre rendszeresített zajokkal, zörejekkel, effektekkel, dalok közt játékokkal és persze speciális, színház-kompatibilis set-listtel; mert a Vígszínházban előkerülnek az ülős dalok, melyeket leginkább a kipárnázott zsöllyékben ülve lehet élvezni. Kezdés: 19.00 órakor.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.