Nádas Péter fotográfiái 1959–2003

  • 2012. október 9.

Snoblesse

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása az idén 70 éves író fotóiból.


Nádas Péter 1961-ben sikeres szakmunkásvizsgával zárta fényképész-tanulmányait, majd meg sem állt a Nők Lapjáig, ahol fotóriporter-gyakornokként indult a pályája, melyen azóta történt azért egy kis iránymódosítás – épp csak annyi, hogy az ígéretes fotósból mára világhírű szépíró lett. De mint azt maga az író is elmondta, aki egyszer fotós, az az is marad, és Nádasból sem veszett ki a fotós – sokat mesélhetne erről az író hű modellje, a gombosszegi kertben álló vadkörtefa, de Nádas Valamennyi fény című kötete is kellő bizonyíték. A Petőfi Irodalmi Múzeumban február 5-ig látható kiállítás a fotós Nádas Pétert mutatja be, s mindazokat a fotókat – legyenek szociofotók, portrék, természetképek, csendéletek –, melyek 1959 és 2003 között születtek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.