rés a présen - "Mindenki pécsinek érzi magát" - Jehan Paumero zenész

  • .
  • 2011. július 21.

Snoblesse

rés a présen: Hogyan kerültél te Pécsre Franciaországból? Jehan Paumero: Tanítani jöttem egy EU-s programon keresztül, eredetileg 8 hónapra, és annyira jól éreztem magam, hogy maradtam még egy évet, aztán még egyet, elkezdtem mással foglalkozni, és már 8 éve vagyok itt! A Psycho Mutantsba 2005 végén csatlakoztam be. Akkor vettem egy tangóharmonikát, és a zenekar énekese, Karnics Zoltán, aki már a barátom volt, mindig szólt, hogy menjek velük dzsemmelni.
Az elején nem mertem, aztán végül belementem: tetszett mindenkinek a hangszerem szerepe, hangzása a zenéjükben, és így lettem tag a zenekarban.

rap: Milyen stílusokat foglal magába a Psycho Mutants?

JP: Pár tagcsere után alakult ki a mostani formáció 2005 végén, és leginkább a Zoli világát képviseli a zenekarunk, de mivel mindenki máshonnan érkezett, egy olyanfajta zene született, aminek mi sem tudnánk nevet adni. Valamilyen westernes, különleges rock 'n' roll.

rap: Épp a befutó fázisban egyszer csak feloszlott a zenekar, de aztán újraalakult. Mi ennek a története?

JP: Egyszerűen besokalltunk: nagyon sok koncertet vállaltunk abban az évben, sokat utaztunk külföldre, közben mindenkinek magánproblémai is voltak, és egyszer csak beláttuk, hogy ha megcsináljuk azt a 20 koncertet, ami hátravan, baj lesz. Abbahagytuk, de barátok maradtunk, aztán meg túlságosan hiányzott mindenkinek. Befejeztük a lemezt, amit elkezdtünk, és tavaly október óta koncertezünk újra.

rap: Hogyan születnek a dalok?

JP: Régen főleg dzsemmelésekből születtek a számok - most is van ilyen, de emellett van, hogy valaki hoz egy-egy számot a próbákra, és együtt kitaláljuk. Az irány nem változott, bár több olyan szám születik mostanában, amiben inkább gitározom, és ettől talán karcosabb a hangzás.

rap: Pécsi zenésznek lenni ma már külön státusz. Szerinted mi a titka ennek?

JP: Ha közülünk kevesen is születtek Pécsett - talán csak a basszusgitárosunk -, azt hiszem, mindenki pécsinek érzi magát. Más itt a levegő: azok a zenészek is mondják, akik egy európai turné során itt koncerteznek.

rap: Hol lehet látni benneteket a nyár hátralévő részében?

JP: A nyarunk viszonylag nyugodt idén, nem akartunk mindenáron olyan fesztiválokon játszani, ahol csak délután 4-kor van fellépési lehetőség. Inkább legyen kevesebb, de csak jó buli. Badacsonyban fogunk játszani egy fesztiválon, amit a Quimbyék szerveznek, augusztusban pedig az Ördögkatlanon, a Szigeten és a SZIN-en. Az ősz kezd alakulni: pár kedvenc külföldi zenekarunkkal fogunk fellépni, miközben egy kislemezt tervezünk kiadni karácsony környékén a Washington Dead Catsszel. A honlapunkon és a Myspace-oldalunkon lehet követni a koncertjeinket: www.psychomutants.com és www.myspace.com/psychomutants.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.