Román filmhét: Valahol Palilulában

  • 2012. október 3.

Snoblesse

Részegség, mulatozás, orgiák és mágikus realizmus egy friss román filmben.


A román film (amennyiben egész estés filmekben számoljuk létezését) épp százéves, a román filmhét pedig hét; az idei a hetedik alkalom, hogy válogatást kapunk a legfrissebb román filmtermésből. És ha román film, akkor ki az, akinek nem a sokat emlegetett román új hullám jutna az eszébe? Talán csak maguknak a filmkészítőknek nem ez jut az eszébe, vagy ha mégis, szeretnek hárítani, hogy hiába a hasonlóság, ők semmiféle mozgalmat nem alkotnak, mindenki teszi a maga dolgát, tessék őket az új hullámmal békén hagyni. Jobb is, ha tiszteletben tartjuk kérésüket, ám az mégiscsak tény, hogy ez az új hullámnak hívott kis realista irányzat, mely előszeretettel merít az újsághírek valóságából, oly mértékű fesztiválsikert tudhat magáénak, melyhez legfeljebb a dán film felfutása fogható. Szóval, ma jó román filmesnek lenni, és Silviu Purcărete-nek lenni sem lehet éppenséggel hátrány. Az elsősorban színházrendezőként ismert (úgy viszont egyenesen világhírű) művész nem siette el rendezői bemutatkozását; már a hatvanat is betöltötte, amikor leforgatta a Valahol Palilulában című játékfilmet, mely a sokat emlegetett mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja Serafim, a frissen végzett orvos vidéki hányattatásait egy isten háta mögötti, de isten által is értetlenül szemlélt, meglehetősen bizarr orvosi intézményben.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.