A román film (amennyiben egész estés filmekben számoljuk létezését) épp százéves, a román filmhét pedig hét; az idei a hetedik alkalom, hogy válogatást kapunk a legfrissebb román filmtermésből. És ha román film, akkor ki az, akinek nem a sokat emlegetett román új hullám jutna az eszébe? Talán csak maguknak a filmkészítőknek nem ez jut az eszébe, vagy ha mégis, szeretnek hárítani, hogy hiába a hasonlóság, ők semmiféle mozgalmat nem alkotnak, mindenki teszi a maga dolgát, tessék őket az új hullámmal békén hagyni. Jobb is, ha tiszteletben tartjuk kérésüket, ám az mégiscsak tény, hogy ez az új hullámnak hívott kis realista irányzat, mely előszeretettel merít az újsághírek valóságából, oly mértékű fesztiválsikert tudhat magáénak, melyhez legfeljebb a dán film felfutása fogható. Szóval, ma jó román filmesnek lenni, és Silviu Purcărete-nek lenni sem lehet éppenséggel hátrány. Az elsősorban színházrendezőként ismert (úgy viszont egyenesen világhírű) művész nem siette el rendezői bemutatkozását; már a hatvanat is betöltötte, amikor leforgatta a Valahol Palilulában című játékfilmet, mely a sokat emlegetett mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja Serafim, a frissen végzett orvos vidéki hányattatásait egy isten háta mögötti, de isten által is értetlenül szemlélt, meglehetősen bizarr orvosi intézményben.
