Román filmhét: Valahol Palilulában

  • 2012. október 3.

Snoblesse

Részegség, mulatozás, orgiák és mágikus realizmus egy friss román filmben.


A román film (amennyiben egész estés filmekben számoljuk létezését) épp százéves, a román filmhét pedig hét; az idei a hetedik alkalom, hogy válogatást kapunk a legfrissebb román filmtermésből. És ha román film, akkor ki az, akinek nem a sokat emlegetett román új hullám jutna az eszébe? Talán csak maguknak a filmkészítőknek nem ez jut az eszébe, vagy ha mégis, szeretnek hárítani, hogy hiába a hasonlóság, ők semmiféle mozgalmat nem alkotnak, mindenki teszi a maga dolgát, tessék őket az új hullámmal békén hagyni. Jobb is, ha tiszteletben tartjuk kérésüket, ám az mégiscsak tény, hogy ez az új hullámnak hívott kis realista irányzat, mely előszeretettel merít az újsághírek valóságából, oly mértékű fesztiválsikert tudhat magáénak, melyhez legfeljebb a dán film felfutása fogható. Szóval, ma jó román filmesnek lenni, és Silviu Purcărete-nek lenni sem lehet éppenséggel hátrány. Az elsősorban színházrendezőként ismert (úgy viszont egyenesen világhírű) művész nem siette el rendezői bemutatkozását; már a hatvanat is betöltötte, amikor leforgatta a Valahol Palilulában című játékfilmet, mely a sokat emlegetett mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja Serafim, a frissen végzett orvos vidéki hányattatásait egy isten háta mögötti, de isten által is értetlenül szemlélt, meglehetősen bizarr orvosi intézményben.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.