Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése

  • 2014. április 17.

Snoblesse

A Spielberg–Scorsese-sorozatban ezúttal Jézus a főszereplő.
false

Most, hogy a mozik egy bicskanyitogatóan sematikus Jézus-filmet nyomnak (Isten fia), jó visszaemlékezni arra, hogy Martin Scorsese 1988-ban egy kifejezetten izgalmas Jézus-filmmel vétette észre magát a világ filmszínházaiban. Olyannyira észrevétette magát, hogy alig akadt olyan ország, ahol ne támadt volna botrány a Nikos Kazantzakis regényéből készült film bemutatása körül. Az államokban rendőri sorfal vigyázta a premiert, Párizsban bomba robbant egy moziban, kis hazánkban pedig tüntetés kísérte a bemutatót. Ahelyett, hogy a hozzáértők Paul Schrader forgatókönyvéről, Peter Gabriel filmzenéjéről, Michael Ballhaus képeiről, Willem Dafoe Jézus-alakításáról, Harvey Keitel Júdásáról vagy David Bowie Poncius Pilátusáról vitatkoztak volna, egyházfők ítélkeztek Scorsese filmjéről. Sosem jó, ha püspökök veszik át a filmkritikusok szerepét, és fordítva, s az sem jó, ha egy filmet azért nem mutat be a tévé, mert az egyház éppen úgy gondolja, hogy Jézus túlságosan is emberinek van ábrázolva. Márpedig ez történt minálunk, nem is olyan régen: 1997-ben politikai és egyházi tiltakozásra az RTL Klub levette műsoráról Scorsese akkor már majdnem tízéves filmjét. Ma már persze történelem az egész, a Puskin mozi vetítését legfeljebb a szomszédos kávézó tejhabosító berendezéseinek zaja zavarhatja meg.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.