Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése

  • 2014. április 17.

Snoblesse

A Spielberg–Scorsese-sorozatban ezúttal Jézus a főszereplő.
false

Most, hogy a mozik egy bicskanyitogatóan sematikus Jézus-filmet nyomnak (Isten fia), jó visszaemlékezni arra, hogy Martin Scorsese 1988-ban egy kifejezetten izgalmas Jézus-filmmel vétette észre magát a világ filmszínházaiban. Olyannyira észrevétette magát, hogy alig akadt olyan ország, ahol ne támadt volna botrány a Nikos Kazantzakis regényéből készült film bemutatása körül. Az államokban rendőri sorfal vigyázta a premiert, Párizsban bomba robbant egy moziban, kis hazánkban pedig tüntetés kísérte a bemutatót. Ahelyett, hogy a hozzáértők Paul Schrader forgatókönyvéről, Peter Gabriel filmzenéjéről, Michael Ballhaus képeiről, Willem Dafoe Jézus-alakításáról, Harvey Keitel Júdásáról vagy David Bowie Poncius Pilátusáról vitatkoztak volna, egyházfők ítélkeztek Scorsese filmjéről. Sosem jó, ha püspökök veszik át a filmkritikusok szerepét, és fordítva, s az sem jó, ha egy filmet azért nem mutat be a tévé, mert az egyház éppen úgy gondolja, hogy Jézus túlságosan is emberinek van ábrázolva. Márpedig ez történt minálunk, nem is olyan régen: 1997-ben politikai és egyházi tiltakozásra az RTL Klub levette műsoráról Scorsese akkor már majdnem tízéves filmjét. Ma már persze történelem az egész, a Puskin mozi vetítését legfeljebb a szomszédos kávézó tejhabosító berendezéseinek zaja zavarhatja meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.