Seamus Heaney Emlékbeszéd

  • 2016. szeptember 2.

Snoblesse

Emlékezés az utolsó világsztár költőre a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.

A 2013-ban elhunyt Nobel-díjas ír költő, Seamus Heaney halálának első évfordulóján Medh McGuckian ír költőnő, a belfasti Queens University tanára, 2015-ben pedig Paul Muldoon ír költő, a University of Princeton professzora tartotta az emlékbeszédet. Az idei rendezvényen William J. Mc Cormack ír irodalomtörténészen, költőn és regényírón, Nemes Nagy Ágnes és mások angolra fordítóján a sor. Székfoglaló előadásának címe: Towards An Understanding of Seamus Heaney, Poet: Between Bartók and Robert Lowell.

William & Seamus

William & Seamus

 

Krusovszky Dénes nemrég a Narancs oldalain méltatta Heaney utolsó kötetét, a magyarul nemrég megjelent Élőlánc (Human Chain) című válogatást. Innen idézünk:

"A tizenegy tagú gazdálkodó családba született Heaney párját ritkító elszántsággal írta bele műveibe gyerekkora tájait, illatait, a lápvidék fényeit és árnyait. A mossbawni zsúptetős ház vissza-visszatért verseiben az első kötettől az utolsóig. Az pedig, hogy ez a táj az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban található, a család pedig katolikus és ír, erős történelmi-politikai dimenziót és aktualitást adott a geográfiai érdekesség mellé – különösen az ulsteri konfliktus 1969 utáni fegyveres eszkalálódását követően. Ám mindez természetesen nem lett volna elég Heaney sajátos, könnyen befogadható, de talányait szigorúan őrző poétikája nélkül, melyen keresztül (pályatársaival együtt) az északír líra megújítása mellett az északír identitás definiálására, és valamiképpen a lokális összetartozás eszméjének kidolgozására is kísérletet tett. Művészetileg több, társadalmilag talán kevesebb sikerrel, de egyre erősödő nemzetközi érdeklődéstől övezve."

A rendezvény a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Anglisztika Tanszéke és a Budapest Centre for Irish Studies közös programja. Az angol nyelvű beszéd után koncertet ad a Qaartsiluni Ensemble.

Regisztráció itt: szima [at] titkarsag [dot] mta [dot] hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.