Sóley & Sin Fang az A38-on

  • 2012. május 29.

Snoblesse

Finom, mint a vulkán pora: két fiatal, nagyon tehetséges izlandi, avagy híradás a zene szofisztikáltabb oldaláról.


Sóley Stefánsdóttir a tavalyi év egyik titkos felfedezettje: We Sink című, még ősszel (a berlini Morr Music kiadónál, ahol többek között Lali Puna és a honfitárs múm adja ki lemezeit) megjelent albuma méltán aratott sikert – s azóta a koncertszínpadokat is meghódította már. Titka látszólag egyszerű: takarékos és gusztusos hangszerelés mellett (az elektromos zongora rendre főszereplő!), a feltétlenül szükséges elektronikus hangbűvészkedés bevetésével, kristálytiszta hangon, megkapó tónusban énekli finoman megformált, távolról talán folkpopnak nevezhető és maximálisan fülbemászó dalait. Nem is jön egyedül, hiszen aznap este önálló produkciójával a közönség elé áll egykori zenekari társa a Seabear együttesből. Sin Fang, eredeti nevén Sindri Már Sigfússon négy éve lépett szólópályára, tavaly már a második albumát adta ki Summer Echoes címen (amúgy szintén a Morr Musicnál). Az erősen pszichedélikus hatású, jóféle elektronikával megbolondított, Sin Fang vokáljával gazdagított indie/folk zenei hangulatok alighanem a honi koncertlátogató publikumot is lenyűgözik majd.

 

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.