Strindberg pelikánja

  • 2015. április 7.

Snoblesse

A Dollár Papa Gyermekei Strindbergre esküsznek.
false

Nincs kis szerep, csak kis színész – tartja a mondás, és ugyanez áll a színházi térre is: nincs kis színház, csak rossz társulat. Nos, a Dollár Papa Gyermekei minden, csak nem rossz társulat, méghozzá egy kis helyen is nagyot alakító színészek társasága. Kőszínház helyett ők a kőlakásokat választották – lakásszínházasokként kezdték pályafutásukat, ám mostanában tágul az univerzumuk. A Dollár Papa Gyermekei kifelé tartanak a garzonok és a varrószobák világából (nemrég Bovaryné történetét adták elő egy belvárosi divatszalonban), mert ezúttal a Trafót igyekeznek ki- és megtölteni. Jártak már itt Ibsen elfojtásokkal, testvérszerelemmel és gyerekhalállal tarkított darabjával, a Kis Eyolf című örökbecsűvel, ezúttal pedig egy hasonlóan derűs darabbal, A pelikán című Strindberg-dráma átiratával jönnek.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.