Strindberg pelikánja

  • 2015. április 7.

Snoblesse

A Dollár Papa Gyermekei Strindbergre esküsznek.
false

Nincs kis szerep, csak kis színész – tartja a mondás, és ugyanez áll a színházi térre is: nincs kis színház, csak rossz társulat. Nos, a Dollár Papa Gyermekei minden, csak nem rossz társulat, méghozzá egy kis helyen is nagyot alakító színészek társasága. Kőszínház helyett ők a kőlakásokat választották – lakásszínházasokként kezdték pályafutásukat, ám mostanában tágul az univerzumuk. A Dollár Papa Gyermekei kifelé tartanak a garzonok és a varrószobák világából (nemrég Bovaryné történetét adták elő egy belvárosi divatszalonban), mert ezúttal a Trafót igyekeznek ki- és megtölteni. Jártak már itt Ibsen elfojtásokkal, testvérszerelemmel és gyerekhalállal tarkított darabjával, a Kis Eyolf című örökbecsűvel, ezúttal pedig egy hasonlóan derűs darabbal, A pelikán című Strindberg-dráma átiratával jönnek.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.