Strindberg pelikánja

  • 2015. április 7.

Snoblesse

A Dollár Papa Gyermekei Strindbergre esküsznek.
false

Nincs kis szerep, csak kis színész – tartja a mondás, és ugyanez áll a színházi térre is: nincs kis színház, csak rossz társulat. Nos, a Dollár Papa Gyermekei minden, csak nem rossz társulat, méghozzá egy kis helyen is nagyot alakító színészek társasága. Kőszínház helyett ők a kőlakásokat választották – lakásszínházasokként kezdték pályafutásukat, ám mostanában tágul az univerzumuk. A Dollár Papa Gyermekei kifelé tartanak a garzonok és a varrószobák világából (nemrég Bovaryné történetét adták elő egy belvárosi divatszalonban), mert ezúttal a Trafót igyekeznek ki- és megtölteni. Jártak már itt Ibsen elfojtásokkal, testvérszerelemmel és gyerekhalállal tarkított darabjával, a Kis Eyolf című örökbecsűvel, ezúttal pedig egy hasonlóan derűs darabbal, A pelikán című Strindberg-dráma átiratával jönnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.