rés a présen: Vegyük sorra, hogy mikben játszol!
Szervét Tibor: A Rózsavölgyiben két darabban is, egyik a Napfény kettőnknek, Sipos Verával, ez egy kétszereplős francia, mondjuk, lírai vígjáték. Aztán a Gyilkosság telefonhívásra című előadásban, egy olyan krimiben, ami kicsit bekukkant egy szerelmi háromszög kulisszái mögé. A Madách Színházban Spamelot, Mary Poppins és a Furcsa pár, a Radnótiban a Protokoll,a Bolha a fülbe és a Csillagos ég című darabokban, valamint a Pinceszínházban a Libikókában Dobó Katával.
| ||
rap: A filmszerepek kizökkentenek a színpadi játékból, vagy inspirálnak?
SZT: A film nehéz ügy, csodálatos része a színészetnek, mert ha szerencsénk van, az élet valóságát lehet ott játszani, azzal a realitással, azzal a sűrűséggel, csak tán jó lenne kicsit többet gyakorolni. Lehet, hogy nincsenek közvetlenül hatással egymásra, de valahogy mégis nagyon jót tesznek oda-vissza.
rap: Rendezőként lojálisabb az ember a színészekkel attól, hogy maga is színész?
SZT: Sok szerep talál el hozzám színészként, így aztán kevés időm marad a rendezésre. Ami az egyik alapvető tapasztalatom rendezőként, hogy milyen varázslatos egy színdarab szövegében megtalálni az adott előadást. Mennyi munkát lehet és kell elvégezni az írott anyagon ahhoz, hogy gondolataiban, ritmusában, mondataiban érvényes legyen a mai néző számára. Ezt a munkát mostanában színészként is volt alkalmam megtapasztalni, mintegy a rendezővel együtt. Remélem, a jövőben több ilyen feladat adódik majd.
rap: Mennyire speciális hely a Rózsavölgyi Szalon színházi szempontból?
SZT: Nekem a most második születésnapját ünneplő Rózsavölgyi Szalon nagy menedék. Részben, mert a vezetője, Zimányi Zsófia örömmel fogadja az én szövegmániámat, és remélem, eddig nem is kellett ezt a bizalmat megbánnia. Másrészt csodás kis játéktér. Az a tény, hogy együtt, a közönséggel egy térben létezik az előadás, hogy nem válik el a színpad és a nézőtér, a hagyományostól meglehetősen különböző energiákat mozgósít bennünk is. Ezt elsősorban a Napfény kettőnknek című előadás során tapasztalom. Ott, ugye, a nézők bent ülnek a nappalimban, egész más közelséggel vesznek részt a játékban, kvázi az ő személyes erőterükben kell nekünk a saját történetünket elmesélni.
rap: Milyen új bemutató készül?
SZT: Most is ott - a Rózsavölgyiben - próbálok; sőt az előző bemutatóm is itt volt. És igen változatosak, mert a krimit, amit már említettem, most egy gyönyörű, mély, izgalmas Spiró-darab követi, az Elsötétítés című, ami 1941-ben játszódik. Egy vegyes házaspár - zsidó férj, keresztény feleség - története, akiknek valahogyan reflektálniuk kell az akkor meghozott zsidótörvényekre. Április 11-én lesz a bemutató, és úgy tűnik, már az előzetes érdeklődés is nagy.
rap: A nyár munka vagy kikapcsolódás?
SZT: Hát igen, a nyár! Az mindig nagy kérdés. Az utóbbi nyarak elég munkásan teltek, tavaly nyáron a Parkoló című filmet forgattuk, előtte egy évvel a nagyszabású Madách színházas Mary Poppins készült, szóval szerencsére dolgoztam nagyon fontos munkákban. Idén is belelóg a szezon a nyárba, de most csak előadások formájában; játszunk sok Maryt a Madáchban, és úgy tűnik, a Rózsavölgyi is játszik nyáron, főleg a Knott-darabot.
rap: Vannak rendezési, szerep- vagy egyéb álmaid?
SZT: Inkább minőségálmaim vannak. De ezt csak nagyon hosszan tudnám elmesélni. Röviden talán annyi, hogy ha az adott szerep jól van megírva, az nagyon leköt; akkor annak minden rétege érdekel, teljesen el tudok merülni benne. Mint ahogy történik most az Elsötétítés próbái alatt. És igen, azon is dolgozom, hogy többet rendezzek.
rap: Hol a határ az érzelmek eljátszásában?
SZT: A megírt élethelyzetekben vannak. Az adott pillanat legszélső értékeit kellene tudnunk megfogalmazni, mert tán a néző is azért jön el, hogy nagyszerű, átélhető történetekben olyan emberi sorsokat lásson, amelyek az ő saját életének a kiterjesztései. Hogy olyat lásson, amit ő maga nem élhet át, mert mindenkinek csak egy élet adatott, de boldogan vágyunk belenézni az összes lehetségesbe, amit a színház mutatni tud. És ott viszont nem ér spórolni, ott nem ér tessék-lássékozni, ott minden szív kell, amit a szerző odaírt.
