Made in England

  • 2014. április 9.

Snoblesse

Igenis, miniszterelnök úr! – újra az Átriumban.
false

Először volt a Yes, Minister, a BBC 1980-tól 1984-ig futó, mélyen szatirikus sorozata, mely a brit politikai élet legfelsőbb köreiből űzött gúnyt, s mindezt olyan sikeresen tette, hogy folytatást is rendelt belőle a BBC. A Yes, Prime Minister utolsó epizódját 1988-ban sugározták a tévék, de a sorozat emléke elevenen él a követőkben, mintha Antony Jay és Jonathan Lynn nem húsz éve, hanem tegnap fricskázták volna meg a politikusokat. A sorozat legnagyobb rajongójának Margaret Thatcher számított, ám érthető módon nem ezzel reklámozták a produkciót. A hatalomról és a kormányzásról szóló sorozatból készült színdarab Budapestre is befutott, abba az európai nagyvárosba, ahol a hatalom és a kormányzás szavakat nem lehet csak úgy, büntetlenül kiejteni. A magyar változatot Znamenák István rendezte; a brit miniszterelnököt Hevér Gábor, a köztisztviselői testület vezetőjét, Sir Humphrey Appleby kabinetfőnököt pedig Alföldi Róbert alakítja.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.