Mielőtt megrendezte volna „a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetre méltó szép giccsét”, a Cherbourgi esernyőket (az idézet Bikácsy Gergelytől származik), és ezzel örök időkre belopta magát a musicalkedvelők szívébe, Jacques Demy a Lolával jelezte létezését. És nem csak a saját, de Max Ophüls, a legendás, de csak kevesek által ismert filmrendező, illetve életműve létezését is – a Lola ugyanis a pályakezdő Demy tisztelgése a Lola Montès és még sok más klasszikus 1957-ben elhunyt rendezője előtt. A Lolát Demy zene nélküli musicalnek nevezte és Anouk Aimée-re osztotta a szerelme visszatérésében reménykedő kabarétáncosnő szerepét. Hogy visszatér-e a tékozló szerelmes (vigyázat, francia filmben vagyunk!), azt nem árulhatjuk el, azt viszont igen, hogy Demy legelső, 1960-ban bemutatott rendezése a Francia Intézetbe tér vissza egy vetítés erejéig.
