Színpadon a szerelem – a Francia Intézetben

  • 2012. augusztus 30.

Snoblesse

A Cherbourgi esernyők rendezőjének első filmjét vetítik Anouk Aimée-vel a főszerepben.


Mielőtt megrendezte volna „a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetre méltó szép giccsét”, a Cherbourgi esernyőket (az idézet Bikácsy Gergelytől származik), és ezzel örök időkre belopta magát  a musicalkedvelők szívébe, Jacques Demy a Lolával jelezte létezését. És nem csak a saját, de Max Ophüls, a legendás, de csak kevesek által ismert filmrendező, illetve életműve létezését is – a Lola ugyanis a pályakezdő Demy tisztelgése a Lola Montès és még sok más klasszikus 1957-ben elhunyt rendezője előtt. A Lolát Demy zene nélküli musicalnek nevezte és Anouk Aimée-re osztotta a szerelme visszatérésében reménykedő kabarétáncosnő szerepét. Hogy visszatér-e a tékozló szerelmes (vigyázat, francia filmben vagyunk!), azt nem árulhatjuk el, azt viszont igen, hogy Demy legelső, 1960-ban bemutatott rendezése a Francia Intézetbe tér vissza egy vetítés erejéig.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.