| ||
„Régóta szerettem volna írni egy városi fantasyt, és amikor rájöttem, hogy mindezt a második világháborúval lehetne »kombinálni«, a helyszín, a konfliktus, az időpont egyszerűen adta magát: Sztálingrád” – nyilatkozta Lőrinczy Judit az Ingókövek című fantasyregény keletkezéséről. Aki többet szeretne megtudni a szerzőről és művéről, annak a Könyvhét szombatján az 1000Teaházban a helye. A beszélgetést követően Lőrinczy Judit délután 3 órakor a Vörösmarty téren, a 108-as standnál dedikál.
A The New York Times 500 filmest és kritikust kért fel a szavazásra, és bár magyar alkotás nem került fel a végső százas listára, volt, ami több szavazatot is kapott.
Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
Bár a kiállítás sajtószövege Czimrát teljesen érthetően „kora legjelentősebb magyar alkotói” közé sorolja, megítélése nem volt mindig egyértelmű.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
