Hogyha húsz év távolából akarom magam elé idézni Tóth Árpádot, úgy látom őt, ahogyan a New York karzatán végigbaktat, sajátos, nagyon könnyed és mégis öregesen előreimbolygó lépteivel. Rajta papos vagy tanáros, kicsikét fényeskedő ferencjóska, amit ő nagyon utált és nagyon röstellt. A hóna alatt könyvek és kutyanyelvek… A kortárs Tersánszky Józsi Jenő húsz év távlatából idézte meg az elégia nagymesterének alakját – ugyanezt Térey János közel egy évszázad távlatából teszi: a Debrecenhez sok szálon kötődő költő beszél a Debrecenhez sok szállal kötődő költőről a Petőfi Irodalom Múzeumban. Ugyanitt Az árnyból szőtt lélek címmel Tóth Árpád-emlékkiállítás is látható.
