Titanic: Adam Green – Legyünk rosszak

  • 2013. március 26.

Snoblesse

Intim portré a Jessica Simpsont is kigúnyoló, kis híján legendás zenészről.


Önmagában már az jogosít a kult. státuszra, ha az ember bármilyen kapcsolatot fel tud mutatni Kafkával, már azon túl, hogy tulajdonosa egy Prága belvárosában vásárolt kafkás pólónak. Adam Greennek ez is összejött, hiszen dédnagymamája, Felice jegyben járt Franzcal, Green azonban saját jogon is érdekes figura: a New York-i dalszerzõ-énekes „írt már gúnyos dalt az amerikai popénekesnõrõl, egy Foo Foo nevû nyúlról, vagy például arról, hogy szerinte Bob Dylan egy zöldséges felesége volt. Mindezt kazettahangzású szoba-, illetve Lou Reedet, Leonard Cohent és francia sanzonénekeseket megidézõ akusztikus popban, ellenállhatatlanul slágeres dalokban elmondva” – miként azt kritikusunk Minor Love című albuma apropóján említette. Greent is elérte a hírességek és majdnem hírességek sorsa: egy rendező – történetesen a zenész haverja – addig követte kamerájával, míg film nem lett – afféle intim zenészportré – a sok követésből. A How to Act Bad a Titanic Filmfesztiválon látható.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.