Titanic: Adam Green – Legyünk rosszak

  • 2013. március 26.

Snoblesse

Intim portré a Jessica Simpsont is kigúnyoló, kis híján legendás zenészről.


Önmagában már az jogosít a kult. státuszra, ha az ember bármilyen kapcsolatot fel tud mutatni Kafkával, már azon túl, hogy tulajdonosa egy Prága belvárosában vásárolt kafkás pólónak. Adam Greennek ez is összejött, hiszen dédnagymamája, Felice jegyben járt Franzcal, Green azonban saját jogon is érdekes figura: a New York-i dalszerzõ-énekes „írt már gúnyos dalt az amerikai popénekesnõrõl, egy Foo Foo nevû nyúlról, vagy például arról, hogy szerinte Bob Dylan egy zöldséges felesége volt. Mindezt kazettahangzású szoba-, illetve Lou Reedet, Leonard Cohent és francia sanzonénekeseket megidézõ akusztikus popban, ellenállhatatlanul slágeres dalokban elmondva” – miként azt kritikusunk Minor Love című albuma apropóján említette. Greent is elérte a hírességek és majdnem hírességek sorsa: egy rendező – történetesen a zenész haverja – addig követte kamerájával, míg film nem lett – afféle intim zenészportré – a sok követésből. A How to Act Bad a Titanic Filmfesztiválon látható.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.