Többnyelvű városok

  • 2016. február 23.

Snoblesse

Závada Pál az Oázisban.

A Szlovák Intézet Irodalmi Oázis sorozata remek alkalom, hogy szlovák és magyar írók, irodalmárok, irodalmi és filmes emberek eszmét cseréljenek. A filmeseket ezúttal Peter Kerekeš, a Kassa strandfürdőjének történetét feldolgozó 66 szezon című dokumentumfilm készítője képviseli, az írókat pedig Závada Pál és Peter Balko.

false

Závada Pállal legutóbb Természetes fény című regényének megjelenése alkalmával beszélgettünk.

Magyar Narancs: A regényben egy eddig talán kevésbé tematizált probléma is megjelenik, a háború utáni magyar–szlovák áttelepítések kérdése. A mai magyar–szlovák kapcsolatnak ez mennyire képezi az alapját?

Závada Pál: Ez is olyan történet, amelyet rögtön el kellett felejteni, miután lezajlott. A szlovák fél a magyarországi szlovákokat erős agitációval próbálta rábírni, hogy 200 év után települjenek vissza őseik földjére, úgymond a háborúban győztes Csehszlovákiába, ahol jobb lesz nekik. Hogy az ottani magyarságból kinek kell ide költöznie a lakosságcsere keretében, azt viszont a szlovák hatóságok kötelezően jelölték ki. Tótkomlósra – a regénybeli T.-be – is mint az egykori magyar megszállókkal és fasisztákkal kollaboráló bűnösöket telepítették az érsekújvári és környékbeli magyarokat. De mindkét országban kommunista önkény következett, amely csöndet és belenyugvást parancsolt mindenkire – úgyhogy a mi falunkban gyerekkoromban az őslakos szlovákság és a betelepült magyarság között kifejezetten ez a hétköznapi kiegyező beletörődés és kölcsönös jóindulat volt már érezhető. Ám a csalódások és honvágyak, az elfojtott sérelmek és nemzetiségi ellenérzések mégiscsak tovább erjedhettek a mélyben földolgozatlanul – míg a felszínre nem bukkantak (főleg a felbomlás utáni Szlovákiában), szerencsére nem olyan erőszakos formában, mint a délszláv népek esetében. A feszültségeket manapság egyebek közt az fokozza, ha a nacionalista szlovák erők hagyományosan komplexusos sérelmi politikát folytatnak a kisebbségi magyarsággal szemben, illetve ha magyarországi kormánytényezők egyfajta fölényeskedő küldetéstudatból egyoldalúan oktrojálják rá a szomszédokra kisebbségpolitikájukat, például a kettős állampolgárság intézményét. És valahányszor úgy diktálja a politikai haszonszerzés logikája, hogy az egyik vagy a másik oldalon elővegyék a nacionalista kártyát, kezdődik elölről a nemzeti sérelmek sebeinek fölszakítása – legrosszabb közös hagyományaink szerint.

A teljes interjú itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.