| ||
Akárhová nézünk, mindenhol Tompos Kátyával találkozunk. A mozikban épp Csányi Sándort gyógyítja ki melegségéből a Coming Outban, színházban a Vidnyánszky-féle Nemzetiben lép színpadra, és még lemeze is van a jó torkú dívának – igaz, csak az csodálkozhat ezen, aki nem hallotta még a színésznőt például a Budapest Klezmer Banddel vagy az István, a királyban énekelni. Keresztül Európán címmel jelentetett meg lemezt – ennek bemutatója lesz a Budapest Music Centerben.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
