Törvényhozói Színház

  • 2012. szeptember 20.

Snoblesse

A politika eltolta, a színház kijavítja.


„Ez egy olyan színház, hogy itt bármit szabad” – írta a Bánkitó Fesztiválra kiküldött kritikusunk (a teljes szöveg itt) az önkéntes amatőrökből verbuvált társulat előadásáról. A fellépők vették maguknak a bátorságot, hogy színházi keretek közt beszéljék ki/meg a Hoffmann-éra felsőoktatási visszásságait. A műfajt, melyben mindezt megengedhették maguknak (vagyis a közönség is jóllakott és a mondanivaló is megmaradt) fórumszínháznak hívják, a lényege pedig a közönség bevonása és a diskurzus. Megvitatandó kérdés maradt jócskán szeptemberre is (e tekintetben a politika kifejezetten színházbarát), az egyetemi hallgatókból és tanárokból álló törvényhozói társulatnak egyelőre nem kell tartania a témahiánytól. Ezúttal az ELTE PPK Kazinczy utcai épületének aulájában kerül sor a fórumszínházas happeningre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.