| ||
A brightoni, öttagú Toy még 2010-ben alakult korábbi, kevésbé sikeres formációk (például a regényes nevű Joe Lean & The Jing Jang Jong) romjain. A klasszikus acid rock, a német kraut, a korai elektronikus zene és a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának shogaze gitárzenéjét ötvöző zenekar kezdetben arról híresült el, hogy ők nyitottak a Horrors turné estjein, de nemsokára saját jogon is elismerést vívtak ki maguknak. A gitárzúzás, a spanyol Alejandra Diez billentyűs által szolgáltatott analóg, szinte túlvilági hangulatú szintifüggöny, Charlie Salvidge metronóm pontosságú dobolása által diktált motorikus ütemek olvadnak össze néha egészen valószínűtlenül szép melódiákkal (mint például itt) – és akkor nem beszéltünk még Tom Dougall gitáros-énekes (akinek nővére a többek között a Pipettes-ben is szerepelt Rose Elinor Dougall) stílusos, néha Syd Barrettet idéző, jól odatett vokáljáról.
A Toy 15 hónap leforgása alatt két remek albumot is letett az asztalra (a bemutatkozó lemezről itt, a tavalyi Join The Dotsról pedig itt írtunk), és ennyiből remek koncertprogram is kikerekedik – pláne egy olyan zenekartól, amely olyannyira az élő hangzás híve, hogy még a lemezfelvételhez is a stúdióba cipeltettek egy füstgépet! Füst, fények és hangerő terén aligha lesz hiányunk, s ehhez még remek dalok sorát prezentálják nekünk, alighanem kirobbanó energiával.
