Ulickaja – újratöltve

  • 2013. december 10.

Snoblesse

Nagy Zsolt mint haldokló bajnok Az álom féltestvérében.
false

Most már egészen bizonyos, hogy Ulickaja-reneszánsz van, és ezt nem a kincstári optimizmus, hanem a színházműsor mondatja velünk. Az orosz falvak asszonyai című novellából éppúgy előadás (Rövid) született, mint az Odaadó hívetek, Surik című regényből, és nem kerülhette el sorsát a Vidám temetés, Ulickaja magyarul 2005-ben megjelent regénye sem. A könyv lapjain Alik, a New Yorkba emigrált orosz-zsidó festőművész haldoklik, a Titkos Társulat és a Tünet Együttes közös előadásában viszont Zsolt (Nagy Zsolt) az, az örök győztes kungfubajnok, akinek halálos ágya mellett sorra felbukkannak régi szerelmei, rokonai, barátai, tanítványai. Az előadás minden, csak nem szöveghű feldolgozás; a Trafóban bemutatott produkció szövegét a benne szereplő színészek és táncosok improvizációiból Sebők Bori és Kárpáti Péter írta. Szolgálati közlemény: bármilyen hasonlóság az Alkésztisz-mítosszal nem a véletlen műve.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.