Vasárnapi gyerekek

  • 2013. augusztus 13.

Snoblesse

Tolnai Klári és Adolf Eichmann egy színpadon.
false

„Ha a Vígszínházba karikás szemmel, fáradtan megy be az ember, megszólják, míg mondjuk az Örkényben vagy Mundruczó Kornéléknál azt mondták, gyere, igyál egy kávét. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Víg rosszabb hely, de ott mindig jól fésültnek kell lenni” – mutatott rá a pesti kőszínházak fésültségi szokásaira a Narancsnak adott interjújában Szemenyei János színművész-zeneszerző, s csak találgatni tudunk, milyen lehet a helyzet a Kecskeméti Katonában, ahol a Szemenyei főszereplésével és zeneszerzői közreműködésével készült Vasárnapi gyerekek című előadás látta meg a napvilágot. Az író-rendező Réczel Tamás műve családregény a javából, melyben megfordul gróf Almásy László, Tolnai Klári, Adolf Eichmann, Horger Antal és megfordul benne Goldstein Emánuel is, aki ugyanúgy lehet hithű kommunista, mint vallásos zsidó ember, a történelem megreformálója vagy éppenséggel annak szenvedő alanya. Az sem kizárt, hogy egy százszeretős férjről van szó, aki itt volt a huszadik század minden fontos eseményénél – szóval, csupa talány, ahová csak nézünk –, a megoldás az Átrium Film-Színház színpadán.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.