Veiszer Alinda kérdez, Ascher Tamás válaszol

  • 2013. május 23.

Snoblesse

A Katona főrendezője a színháznál töltött 30 évéről.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Ascher Tamás Rembrandttól kérne autogramot és luxuskiadásai közt tartja számon, hogy időnként olyan sajtótermékeket is megvásárol, mint a Demokrata és a Magyar Teátrum. Mindezt 7 kérdés című sorozatunkból tudjuk (a további 5 Ascher-válasz itt található), az viszont már a vele készült nagyinterjúnkból derült ki, hogy miben különbözik például Cate Blanchett (akit Ascher a Ványa bácsiban rendezett) egy hazai színésztől: „Semennyiben. A legcsodálatosabb titkos szövetség a világon a színészeké, akik bárhol is éljenek és dolgozzanak, bármennyi pénzt keressenek, bármilyen legyen az életstílusuk, amikor egy jelenetet elkezdenek próbálni, a világ minden táján ugyanolyanok.” A teljes interjú itt található, aki viszont arra kíváncsi, hogy miként foglalja össze a Katona főrendezője hatvan percben a színháznál töltött harminc évét, annak a Kamrában a helye. Ascher Tamást Veiszer Alinda faggatja.



Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.