Virág Erdős / Erdős Virág az Oázisban

  • 2016. október 14.

Snoblesse

Moja vina a iné (Én vétkem) című kötetének bemutatója a Szlovák Intézetben

Erdős Virág szlovákul? Lehetetlen. Vagy mégsem? A Szlovák Intézetben Erdős Virág első, szlovák nyelven megjelent könyvét mutatja be a szerző és a fordítók. Az Én vétkem/Moja vina a iné cím alatt megjelent kötet Erdős Virág verseiből és prózáiból tartalmaz egy válogatást. Ismét kiderül, hogy a fordítás és az alkotás határai átjárhatók. A szerzővel 2013-ban készítettünk interjút (a teljes szöveg itt), innen idézünk:

false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: Valóban a kezedre játszik a kor, amiben élünk, és Orbán Viktor poétikai haszna nem elhanyagolható tényező, de elég abszurd állítás lenne, hogy a verseid kultikussá válása nem a te érdemed. Mások is írnak politizáló irodalmat, mégse lesz belőle sok ezer megosztás a Facebookon.

Erdős Virág: Ez egyáltalán nem olyan biztos. Egy jelentős részükre – pont a Facebook nagyon is „szűrt” nyilvánosságának köszönhetően – talán csak kevésbé látunk rá. De például az orulunkvincent.blog.hu-n már a 61. részénél tart a „jobboldali költők borzalmasan gyönge versei” című, igazán szórakoztató sorozat. Ezek a versek a maguk közegében nyilván nagyon is népszerűek, különben nem születne belőlük ennyi. Egyébként szerintem az igazán jelentős tömegeket megmozgató „nemzeti rock” dalszövegei mögül is abszolút kiérződik a költői ambíció, legfeljebb a tematika nem éppen a mi ízlésünk szerint való. De például nekem is többször küldtek már ismeretlenek olyan jó szándékú, dilettáns versikét, amit a szerző állítása szerint az én egyik-másik versem inspirált. Ha ezeket a szövegeket egy kicsit utánkövetjük, akkor kiderül, hogy ugyanúgy többszázas megosztásokat értek el. Magyarán a versek facebookos népszerűsége az ég adta világon semmiféle korrelációban sincs a színvonallal. Verset ír boldog-boldogtalan, ez egy igazán ártalmatlan és gond nélkül akceptálható válságjelenség. Lehetsz akármilyen botcsinálta költő, az a lényeg, hogy szidd a rendszert.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.