Wax Tailor avagy eredeti, kevesek által ismert nevén Jean-Christophe Le Saoût legalább a kilencvenes évek óta jegyzett és közkedvelt figurának számít a francia hiphop színtéren. Előbb MC-ként ügyködött a La Formule nevű zenekarban, de idővel a rímfaragásnál sokkal jobban érdekelte a hangkovácsolás. A kétezres évtized közepétől sorra jelennek meg albumai és maxijai – a most már jó ideje Wax Tailorként alkotó művész ha nem is újította meg, de remek érzékkel folytatta és teljesítette ki a lassú, füstös, de annál zsírosabb ütemekre és nem e világi melódiákra épülő, hol trip hopnak, hol lounge-nak nevezett műfajt. Zenéi sikeréhez pedig nem kevéssel járult hozzá az is, hogy rendre a legkiválóbb énekesnők adták hozzájuk hangjukat – Sharon Jonestól Ursula Ruckerig.
2005 óta öt albuma is megjelent, ám ezekből kibontakozó, a jellegzetes stílusjegyek alapján jól azonosítható zenei világa talán éppen a tavaly ősszel megjelent konceptlemezen, a Dusty Rainbow from the Darkon teljesedett ki. Wax Tailor egy gyermekmese-regény képében talált rá a tökéletes formára és nyersanyagra – az album maga is egy történetet bont ki a megszokott, hangmintákból összeragasztott, gusztusos hiphop hangkollázs, rengeteg vendégénekes és MC segítségével. A sztorit és a koncepciót annyira komolyan gondolta, hogy még az ismert gyerekkönyv-illusztrátort, Rebecca Dautremert is megnyerte a produkcióhoz – ő tervezte a lemezfüzet alapjául szolgáló képregényt. Ravaszul ballagó bítek, némi keserédes melankólia, éteri dallamok – hozzá jól kidolgozott színpadi látvány, szuggesztív videók és nem utolsósorban egy héttagú zenekar: a trupp már tavaly is nagy sikerrel szerepelt nálunk.
Az előzenekar Astryd minimalista elektronikus popzenei projektje az egyik legfrissebb honi attrakció. 2012 őszén a hajdani Realistic Crew-ból Vranik Krisztián (Krizso – zenei producer, szerző, élő elektronika), a csapat utolsó énekesnője, a Marge néven szóló projekttel is rendelkező Mészáros Zsuzsanna (Marge – dalszerző, ének, élő hangszerek), illetve Gulyás Kristóf (ütős hangszerek, elektronikus dob) hozta létre. Öndefiníciójuk szerint zenéjüket csupasz terek, feszességbe oltott légiesség és a szigorú geometriát ellenpontozó énekhang éteri melegsége jellemzi. Az Astryd stílusa (az ún. white neon electronica) integrálja az ezredfordulót követő zenei trendek esszenciáját, s a rá jellemző, kimért formában tálalja – magába sűrítve a karcos, néha apokaliptikus posztdubstepet, a hideg, barázdált szőnyegeken száguldó minimal technót és az élő hangszerek lassú, lüktető intenzitását. Egy EP-jük már megjelent, a nagyközönség előtt most mutatkoznak be.
