Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.
Legyek, legyek igazságtalan, az elmondhatóság határán! „Kultúránk” – hogy a Mészöly szívének oly kedves többes birtokost használjam – a százasokkal úgy viselkedik, mintha nem volna teljesen százas. Mint egy kadét, ha a korzón szembejön a feljebbvalója, gyorsan lenyeli a rágógumit, és rémülten haptákba vágja magát.
Ezúttal eltekinthetünk az erre a hétre rendelt vers idézésétől, mert mindenki fejből tudja – aki meg nem, az vegye át ismét.
A történetet ismerjük az azonos című, 2018-ban Cannes-ban Arany Pálma díjas filmből: egy fedél alatt apa, anya, nagyi, lánytestvér, kisfiú és kislány, akik lecsúszott körülmények között próbálnak boldogulni Tokióban.
Hérodotosz óta sokat változott a közmegegyezés azzal kapcsolatban, mik is lehetnek a történetírás elfogadott témái és alkalmatos forrásai.
A 70-es, 80-as évek egyik emblematikus könyvsorozata volt, akkori köteteinek egy-egy példányával ma is szinte minden magyar háztartásban találkozunk. Az emlékiratok és a tényirodalom népszerűsége azóta is töretlen, így nem is csoda, hogy kiadója 2015-ben újraindította a Tények és tanúkat.
Johannes Keplerről tudjuk, hogy ő volt a modern tudományos asztronómia atyja, aki először írta le a bolygók elliptikus pályáját úttörő módon egységben kezelve a matematikát, a csillagászatot és az akkoriban még gyermekcipőben járó, leginkább a természetfilozófia részének tartott fizikát.
Teljesíts egy küldetést! – ez lehetne a hívószava annak az interaktív történetnek, amelynek során rejtvények, fejtörők, logikai feladványok megoldására van szükség.
Már a szerző első kötete, A mezsgyén (1993) is interjúkat tartalmazott, aztán váltott át a beszélgetőkönyvekre; ez a hetedik.
Hiába írta alá rengeteg értelmiségi az ezt célzó petíciót.
