Úgy fogadta Alice Weidelt, a német Alternative für Deutschland (AfD) társelnökét szerdán Orbán Viktor, mintha a német politikus máris az ország kancellárja lenne. A másfél hét múlva választásnak elébe néző AfD a mérések szerint húszegynéhány százalékos eredményre számíthat. Orbán akként jellemezte viszonyukat, hogy az AfD a jövő, programjának pedig szinte minden pontja hasznosítható Magyarország számára. A találkozón Weidel kellemetlen perceket okozott Orbánnak, amikor magát liberálisnak, pontosítva szabadelvűnek minősítette (a kettő persze eredetét tekintve azonos), amiért egy Srí Lanka-i nővel párkapcsolatban élve két kiskorú gyereket nevel. Egyszersmind kikelt az ellen, hogy pártja szélsőjobboldali lenne. A két politikus kölcsönösen példaképnek tartja a másikat, nézzük hát, milyen „alternatívát” kínálnak Németországnak.
A Zeit für Deutschland, magyarul Idő Németországnak választási programot egy hónapja fogadta el az AfD kongresszusa. Ez német kommentárok szerint egyszerre mutat radikalizálódást és normalizálódásra törekvést, a párt szebb arcának mutatását. Előbbi abban körvonalazódik, hogy határozottan megkérdőjelezi az ország nyugati elköteleződését, rájátszik a német társadalomban látható elégedetlenségre a klímaváltozás elleni küzdelem ára láttán, utóbbi pedig abban, hogy néhány pontjában enyhített a korábbi éles megfogalmazáson.
Hangsúlyos pontja az AfD ajánlatának, hogy lényegében mindent kukába dobnának, amit a klímakatasztrófa megelőzése érdekében jelenleg követ az ország. Visszaállítanák az atomenergiát, sőt, újabb erőműveket építenének, ahogyan ismét üzembe állítanák a szénerőműveket. A lejtmenetbe került német autóipart a belső égésű motorokkal helyeznék megint vezető iparággá. Megszüntetnék az elektromos autók bármilyen támogatását, magát az átállást is megállítanák. A klímaveszély mint olyan nem is szempont az AfD számára, elutasít minden olyan politikát és adót, amely azt állítja, hogy megvédi az éghajlatot, mert szerintük az emberek nem tudják megvédeni az éghajlatot. A párizsi klímaegyezményből is ki akarnak lépni. Az energiaellátást újból az „olcsó” (valójában nem az) orosz gázra alapoznák, helyreállítanák a robbantással megrongált Északi Áramlat vezetékpárt. Orbánhoz hasonlóan elutasítják a szélerőműveket is.
Társadalompolitikájában az AfD – az FDP-hez hasonlóan – határozottan elitista, a legfelső réteg javára billentené el a kiadásokat (adóbevételeket). A jövedelemadót, a fogyasztási adót és a társasági adót nemzetközileg is versenyképes szintre csökkentenék, 14 ezer euróra emelnék az adókedvezményt, eltörölnék a széndioxid-adót és nagymértékben csökkentenék az energiaadókat. Teljesen el kell törölni a „szolidaritási pótdíjat”, és alapvető adóreformot, egyszerűsítéseket kell kezdeményezni – áll rövid szlogenekből álló röpiratukban.
Stefan Bach, a DIW kutatóintézet szakértőjének számításai szerint az AfD évi 182 milliárd eurós adókedvezményt ígér választási programjában. Ez a bruttó hazai termék 4,1 százalékának felel meg. Ennek 37 százaléka (68 milliárd) jut a társadalom leggazdagabb tíz százalékához, 19 százaléka (34 milliárd) pedig a társadalom leggazdagabb egy százalékához, 45 milliárd euró alsó feléhez. A családi jövedelemadó korlátlan megosztása évi 21 milliárd eurós könnyítést jelentene, szintén főleg a legmódosabbak javára. Az AfD át akarja alakítani és korlátozni kívánja a szociális segélyt, különösen a német állampolgársággal nem rendelkezőknek. Hat hónap elteltével szeretné „közérdekű munka elvégzésére bevonni a foglalkoztatható állampolgári járadékban részesülőket”. A nem német állampolgárok csak egy évig kaphatnának segélyt, és csak akkor, ha korábban öt évig Németországban dolgoztak, és társadalombiztosítási járulékot fizettek.
Az AfD nyíltan beszél arról, amit a magyar kormány itthon csöndes gyakorlatként vezet be egyre gyorsulóan: a jövedelem és származás szerinti oktatás. Az AfD többszintű iskolarendszere a „képességek szerint differenciált” , „kötelező kritériumokkal” a középiskolába lépéshez. Csökkenteni akarják a többségi iskolákba való beilleszkedést, a „speciális iskolának újra normává kell válnia a sajátos nevelési igényű tanulók számára”.
Nem meglepően a menekültpolitika az AfD csodafegyvere, amellyel népszerűségük magasra ível évek óta. Programjának hangsúlyos része a „remigráció”. Bár az elfogadott megfogalmazás csak olyan intézkedéseket említ, mint például a bűnözők gyorsított kitoloncolása – amely megfelel a jelenlegi jogi helyzetnek, vagy legalábbis törvénymódosítással megvalósítható –, de változatlanul ki nem mondott terv a tavaly botrányos körülmények között tagadott elképzelés. Eszerint honosított német állampolgárok távoli országokba deportálását is elképzelhetőnek tartják. Ennek farvizén a belső biztonság védelmében lényegében a schengeni rendszer felmondásával egyenlő határzárat hoznák vissza. A külföldi „erőszakos bűnözőktől és terroristáktól” meg kell tagadni a tartózkodási jogot, az elítélt külföldi bűnözőket pedig „kötelezően” ki kell toloncolni, „megelőző őrizetbe” venni. Tizenkét évre csökkentenék a büntetőjogi felelősség korhatárát. Az AfD ismét liberalizálni akarja a fegyvertörvényt.
Külpolitikájában az AfD az orbáni húrogat pengeti annak belső ellentmondásaival egyetemben. Az EU-t az „európai nemzetek szövetségével” akarja felváltani , ennek az „újonnan alapított európai gazdasági és érdekközösségnek” kizárólag a belső piaccal, a külső határok védelmével és a biztonsági kérdésekben való együttműködéssel kellene foglalkoznia. Az AfD 2013-as alapítása óta az euro megszüntetését és a nemzeti valuták visszaállítását hirdeti, bár ennek hangerejéből némiképpen visszavett az utóbbi időben. Az AfD számára Németország „külföldi érdekek tárgya”, ahogy azt választási kiáltványa is rögzíti. Ez az Egyesült Államoktól függést jelenti. Ezt az egyszerű képet most megzavarta az amerikai elnökválasztás kimenetele. S bár az AfD aktívan keresi a kapcsolatot Donald Trump új amerikai elnökkel, utóbbi expanzív külpolitikai fellépése még tőlük is magyarázatra szorulhat. A szélsőjobbos párt úgy látja, „a világ átmenetben van egy többpólusú világrend felé”, „független és hatékony európai katonai szövetséget” szeretne. Választási programja szerint a NATO-ban akarnak maradni, de a védelmi közösségnek el kell fogadnia és tiszteletben tartania minden európai ország érdekeit – beleértve Oroszországéit is. Az AfD – összhangban az amerikai követeléssel – a GDP 5 százalékát fordítaná védelemre. Az évi 200 milliárd euro forrása egyelőre nem látható.
