Könyv

Múltba fagyva

Sándor L. István: Szabadságszigetek. Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig

Sorköz

Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.

Ami a hatalom szemében gócnak, szigetnek tűnt a másik oldalon. Ám ezt a szigetet végül nem a hatalom számolta fel, bár kétségtelenül besegítettek. Az Orfeo csoportot és az abból később létrejött Stúdió K kezdeti éveit a mai napig legendák övezik, és mindenkinek lennének kérdései. Ezek közül most jó pár fel is tétetik a csaknem hatszáz oldalas könyvben. Csak nem mindig a legfontosabbak.

A szerző (dramaturg, színikritikus, az Ellenfény főszerkesztője) sok megszólalóval, valamint a korszak eseményeinek és a bemutatott műveknek a részletes leírásával járja körül a tárgyát. A könyv gerincét a beszélgetések mellett a szerző tanulmányai, esszéi adják (az utóbbiak mögött hatalmas kutatómunka áll, ahogy ezt a terjedelmes és sokrétű irodalomjegyzék is mutatja). Az első számú alany Fodor maga, de fontosak Angelus Iván, Németh Ilona, Oszkay Csaba és Székely B. Miklós (Laca) megszólalásai is. Kár, hogy szétviszik a fókuszt a túlrészletezett előadás-leírások, a szerkezet töredezettsége, a furcsa egyensúly-eltolódások, aránytalanságok. A témájához kétségtelen alázattal nyúló szerző azonban nem tud (vagy nem mer) szelektálni az információk és az elmondott élmények között, így rendre előfordul, hogy ugyanazt a történetet három-négy változatban is megkapjuk. De nem más megvilágításban, hanem ugyanúgy, csak éppen pár fejezettel később mástól. És sajnos igen gyakran nem jutunk túl a puszta tényeken, holott éppen egy olyan korszakról és olyan alkotói csoportosulásokról beszélünk, amelyeknek a története megkívánja a tényeken túli feldolgozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.