Ami a hatalom szemében gócnak, szigetnek tűnt a másik oldalon. Ám ezt a szigetet végül nem a hatalom számolta fel, bár kétségtelenül besegítettek. Az Orfeo csoportot és az abból később létrejött Stúdió K kezdeti éveit a mai napig legendák övezik, és mindenkinek lennének kérdései. Ezek közül most jó pár fel is tétetik a csaknem hatszáz oldalas könyvben. Csak nem mindig a legfontosabbak.
A szerző (dramaturg, színikritikus, az Ellenfény főszerkesztője) sok megszólalóval, valamint a korszak eseményeinek és a bemutatott műveknek a részletes leírásával járja körül a tárgyát. A könyv gerincét a beszélgetések mellett a szerző tanulmányai, esszéi adják (az utóbbiak mögött hatalmas kutatómunka áll, ahogy ezt a terjedelmes és sokrétű irodalomjegyzék is mutatja). Az első számú alany Fodor maga, de fontosak Angelus Iván, Németh Ilona, Oszkay Csaba és Székely B. Miklós (Laca) megszólalásai is. Kár, hogy szétviszik a fókuszt a túlrészletezett előadás-leírások, a szerkezet töredezettsége, a furcsa egyensúly-eltolódások, aránytalanságok. A témájához kétségtelen alázattal nyúló szerző azonban nem tud (vagy nem mer) szelektálni az információk és az elmondott élmények között, így rendre előfordul, hogy ugyanazt a történetet három-négy változatban is megkapjuk. De nem más megvilágításban, hanem ugyanúgy, csak éppen pár fejezettel később mástól. És sajnos igen gyakran nem jutunk túl a puszta tényeken, holott éppen egy olyan korszakról és olyan alkotói csoportosulásokról beszélünk, amelyeknek a története megkívánja a tényeken túli feldolgozást.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
