Könyv

Múltba fagyva

Sándor L. István: Szabadságszigetek. Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig

Sorköz

Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.

Ami a hatalom szemében gócnak, szigetnek tűnt a másik oldalon. Ám ezt a szigetet végül nem a hatalom számolta fel, bár kétségtelenül besegítettek. Az Orfeo csoportot és az abból később létrejött Stúdió K kezdeti éveit a mai napig legendák övezik, és mindenkinek lennének kérdései. Ezek közül most jó pár fel is tétetik a csaknem hatszáz oldalas könyvben. Csak nem mindig a legfontosabbak.

A szerző (dramaturg, színikritikus, az Ellenfény főszerkesztője) sok megszólalóval, valamint a korszak eseményeinek és a bemutatott műveknek a részletes leírásával járja körül a tárgyát. A könyv gerincét a beszélgetések mellett a szerző tanulmányai, esszéi adják (az utóbbiak mögött hatalmas kutatómunka áll, ahogy ezt a terjedelmes és sokrétű irodalomjegyzék is mutatja). Az első számú alany Fodor maga, de fontosak Angelus Iván, Németh Ilona, Oszkay Csaba és Székely B. Miklós (Laca) megszólalásai is. Kár, hogy szétviszik a fókuszt a túlrészletezett előadás-leírások, a szerkezet töredezettsége, a furcsa egyensúly-eltolódások, aránytalanságok. A témájához kétségtelen alázattal nyúló szerző azonban nem tud (vagy nem mer) szelektálni az információk és az elmondott élmények között, így rendre előfordul, hogy ugyanazt a történetet három-négy változatban is megkapjuk. De nem más megvilágításban, hanem ugyanúgy, csak éppen pár fejezettel később mástól. És sajnos igen gyakran nem jutunk túl a puszta tényeken, holott éppen egy olyan korszakról és olyan alkotói csoportosulásokról beszélünk, amelyeknek a története megkívánja a tényeken túli feldolgozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„Szeretem szórakoztatni a közönséget, nem gondolom, hogy ez egy lenéznivaló dolog lenne”

Tiszeker Dániel készített már fiatalokról szóló zenés életérzés-filmet (#sohavégetnemérős), magyar karácsonyi romkomot (Nagykarácsony) és krimibe bújtatott nosztalgiatripet (Nyugati nyaralás) is, ezúttal a 90-es éveket idézi meg Beléd estem című romantikus vígjátékával. Múltidézésről, független filmezésről és Fenyő Miklósról is beszélgettünk a rendezővel.

Íme pár filmötlet Valentin-napra

Ha Valentin-nap, akkor romantikus film – esetleg romantikus vígjáték, vagy épp romantikus horror, a lényeg, hogy a szerelem valamilyen formában megjelenjen benne. Szubjektív filmajánlónkban a mozik és a streamingplatformok kínálatából adunk ötleteket, hogy mit lehet és mit érdemes nézni a szerelmesek napján.

Gázórás akciók és alapítványi milliók – Radics Béla, a Fidesz ifjú performanszművésze

A 30 éves Radics Bélát Zuglóból juttatná be a Fidesz a Parlamentbe. A politikus az elmúlt években az erzsébetvárosi Fidelitasból indulva kötött ki a Fővárosi Közgyűlésben, politikai ellenfelei szerint legfőbb erénye, hogy kiválóan fel tudja mondani pártja propagandáját. Portrénk Radics Béláról, a Szentkirályi Alexandra-féle budapesti Fidesz reménységéről.

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.