Könyv

Múltba fagyva

Sándor L. István: Szabadságszigetek. Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig

Sorköz

Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.

Ami a hatalom szemében gócnak, szigetnek tűnt a másik oldalon. Ám ezt a szigetet végül nem a hatalom számolta fel, bár kétségtelenül besegítettek. Az Orfeo csoportot és az abból később létrejött Stúdió K kezdeti éveit a mai napig legendák övezik, és mindenkinek lennének kérdései. Ezek közül most jó pár fel is tétetik a csaknem hatszáz oldalas könyvben. Csak nem mindig a legfontosabbak.

A szerző (dramaturg, színikritikus, az Ellenfény főszerkesztője) sok megszólalóval, valamint a korszak eseményeinek és a bemutatott műveknek a részletes leírásával járja körül a tárgyát. A könyv gerincét a beszélgetések mellett a szerző tanulmányai, esszéi adják (az utóbbiak mögött hatalmas kutatómunka áll, ahogy ezt a terjedelmes és sokrétű irodalomjegyzék is mutatja). Az első számú alany Fodor maga, de fontosak Angelus Iván, Németh Ilona, Oszkay Csaba és Székely B. Miklós (Laca) megszólalásai is. Kár, hogy szétviszik a fókuszt a túlrészletezett előadás-leírások, a szerkezet töredezettsége, a furcsa egyensúly-eltolódások, aránytalanságok. A témájához kétségtelen alázattal nyúló szerző azonban nem tud (vagy nem mer) szelektálni az információk és az elmondott élmények között, így rendre előfordul, hogy ugyanazt a történetet három-négy változatban is megkapjuk. De nem más megvilágításban, hanem ugyanúgy, csak éppen pár fejezettel később mástól. És sajnos igen gyakran nem jutunk túl a puszta tényeken, holott éppen egy olyan korszakról és olyan alkotói csoportosulásokról beszélünk, amelyeknek a története megkívánja a tényeken túli feldolgozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.