A másnapos hamburgerezés utáni hányás jelenete különösen emlékezetes

  • Kránicz Bence
  • 2020. július 28.

Sorköz

Már akkor sejtjük, hogy Nemes Anna első regényében finomkodásnak és szépelgésnek nincs helye, amikor felütésként az elbeszélő apja egy vemhes őz hasába vágja a kését.

A hátralévő százötven oldal ugyanilyen sűrű és ragacsos. A narrátor – fiatal nő, a húszon túl, a harmincon innen – megpróbálja kidolgozni magából gyerekkori traumáit, amelyek elsődleges okozója az alkoholista, agresszív, elmebeteg apa, de az áldozati pozíciójába belesimuló anya felelőssége sem elhanyagolható. Vér, hányás és könnyek áztatják a lapokat, Nemes prózája mégsem fuldoklik a fekete giccsben. Éppen az a regény egyik legkomolyabb erénye, hogy olyan elbeszélői pozíciót teremt, amelyből hitelesen villanthatók fel a családi múlt szörnyű képei, és a kényszerű emlékezés lélektanilag indokolható módon a továbblépés, a gyógyulás eszköze lesz.

false

Az elbeszélő hősnő, Eszter a regény elején vonatra ül, és űzött vadként utazza át fél Európát. Csehországba, Boszniába és Olaszországba viszi az útja, de hogy milyen tapasztalatokkal terhes, mi elől fut tulajdonképpen, arról fokozatosan szerzünk tudomást. Nemes a késleltetésre alapozza a feszültséget, és szüksége is van erre a technikára, mert Eszternek a regény jelenében szerzett élményei nem tartogatnak túl sok izgalmat, útja körülbelül egy „10 dolog, amit próbálj ki Szarajevóban” típusú újságcikk ajánlásait követi. Az európai körútnak nincs saját prózai súlya, egyszer sem válik többé az emlékezés trambulinjánál; és hasonlóan súlytalan az emlékfolyam címzettje, Eszter frissen megismert, de rögtön elhagyott szerelme is. Az idősebb, karizmatikusnak leírt férfi lehetne az apa tükörképe vagy a bántalmazó kapcsolatok árnyalásához használt figura is, de leg­inkább idegesítően titokzatos, indokolatlanul jelentősnek mutatott figura marad.

Nem válik a múlt fontos szereplőjévé, az megmarad anyának és apának: Nemes regénye e rettenetes család ábrázolása miatt figyelemreméltó. „Az anyám szerint az apámat kötelességem volt szeretni. Az anyám szerint az apámat kötelességem volt felköszönteni. Az anyám szerint az apámat csak akkor köszönthettem fel, ha előtte úgy viselkedtem, hogy méltó voltam a köszöntésre.” E felvezetés után a születésnapi köszöntő üvöltözésig és verekedésig fajul, és az ilyen és ehhez hasonló epizódok fényében pedig érthetővé válik, hogy az elbeszélő hangja miért szenvtelen és ironikus, hogyan vesztette el Eszter a kapcsolódás képességét saját érzéseihez. Nemes kegyetlen és brutális világot rajzol, ahol állatok és emberek szenvedése egyaránt mindennapos („főztünk öt liter halált”, mereng a narrátor a húsleveses fazék fölött), és ahol a családi és történelmi traumák kibogozhatatlanul fonódnak össze, erősítve és mélyítve egymást. A képek egymásból bomlanak ki: az elbeszélőnek kislánykorában megmutatják, „melyik az az akácos, ahová az Annus néni szülni járt, és ahol ott hagyta a csecsemőket meghalni”, és az emléksebek leírásában Nemes a felnőtt elbeszélő nagyvárosi hétköznapjainak ürességét, céltalanságát tudja megragadni – a másnapos hamburgerezés utáni hányás jelenete különösen emlékezetes.

Amikor azt hisszük, a családi sérülések lajstromozásában már nem maradt több szufla, akkor hátravan még egy konyhai jégcsákányozás és megszólal a borzalmakba rejtett intimitás, a csak gyerekként megélhető otthonosság nyelve. „Az anyám hálóinge alá bújok, mint mindig, miközben mosogat. Ott állok háromévesen, szorítom hátulról a térdét, a hátamhoz néha hozzáér a finom anyag, és az anyám csak súrolja az edényeket, én meg állok a lábára fonódva, és az idő nem mozdul.” Gyerek a felnőttben, szépség a reménytelenségben. Kicsi katarzis.

Noran Libro, 2019, 160 oldal, 2990 Ft

Borítókép: Fortepan/Bauer Sándor

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.