James Ellroy a Narancsnak: "őrült fasiszták keverednek őrült kommunistákkal"

Sorköz

A démonkutya nem szépít: bumm, bumm, bumm, ellentmondást nem tűrve megmondja a tutit!

James Ellroy-t, az amerikai bűnügyi irodalom 72 éves „démonkutyáját” Denverben értük el telefonon, miközben javában dolgozott a Los Angelesben játszódó, világháborús sorozatán, a második L.A. Quarteten. Az elsőbe olyan klasszikusok tartoznak, mint a Fekete Dália és a Szigorúan bizalmas. Ezekről is beszélgettünk.

Az interjút Köves Gábor készítette, a teljes szöveg a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

James Ellroy

James Ellroy

Fotó: MTI

Magyar Narancs: Fasiszták, kommunisták, rasszisták, az ötödik hadoszlopba tartozók, meg persze korrupt zsaruk és minden rendű és rangú bűn­elkövetők népesítik be az új regényt…

James Ellroy: Eugenika, náci fajelmélet, kommunisták, fasiszták vagy a kettő egyben, amit csak akarsz – ezeknek a szörnyűséges, totalitárius filozófiáknak a határai olykor össze is mosódtak, különösen a Hitler–Sztálin-paktum idején. De én nem történelemkönyvet, hanem Ellroy-könyvet írtam, egy bűnügyi regényt, amelyben őrült fasiszták keverednek őrült kommunistákkal. De a mexikói fasisztákat, a sinarquistákat is belevettem. Az olvasói reakciókból az derült ki, milyen kevesen tudnak arról, mi történt a ’20-as, ’30-as években Mexikóban. Szörnyű idők voltak. Volt, hogy olyan egyházellenesség dúlt, hogy katolikus papokat gyilkoltak, apácákat erőszakoltak meg.  Később meg jöttek a sinarquisták, akiket szintén nem lehet jósággal vádolni, de legalább valódi hatalomra nem tettek szert.

(…)

MN: Hol démonkutyának, hol a szélsőjobb fehér lovagjának nevezi magát. De volt már halálkutya és egzaltált eb is. Honnan ez a sok kutya?

JE: Én magam vagyok a démonkutya. Fanatikus kutyaimádó vagyok, amióta az eszemet tudom! Három dolog kísért végig egész életem során: a kutyaszeretet, a félelem és az istenhit. Együttérzek a kutyákkal, és remekül tudom utánozni a kopók ugatását. Készül az életrajzom, a megjelenése még odébb van, de lehetséges, hogy a Démonkutya címet kapja.

MN: És a „szélsőjobb fehér lovagja” honnan jön?

JE: Mint mondtam: politikáról sosem beszélek.

 

A  teljes interjú a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő nyomtatott kiadásában olvasható el. Vegye meg, megéri!

Előfizetésre, digitális vásárlásra itt van lehetőség.


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.