James Ellroy a Narancsnak: "őrült fasiszták keverednek őrült kommunistákkal"

Sorköz

A démonkutya nem szépít: bumm, bumm, bumm, ellentmondást nem tűrve megmondja a tutit!

James Ellroy-t, az amerikai bűnügyi irodalom 72 éves „démonkutyáját” Denverben értük el telefonon, miközben javában dolgozott a Los Angelesben játszódó, világháborús sorozatán, a második L.A. Quarteten. Az elsőbe olyan klasszikusok tartoznak, mint a Fekete Dália és a Szigorúan bizalmas. Ezekről is beszélgettünk.

Az interjút Köves Gábor készítette, a teljes szöveg a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

James Ellroy

James Ellroy

Fotó: MTI

Magyar Narancs: Fasiszták, kommunisták, rasszisták, az ötödik hadoszlopba tartozók, meg persze korrupt zsaruk és minden rendű és rangú bűn­elkövetők népesítik be az új regényt…

James Ellroy: Eugenika, náci fajelmélet, kommunisták, fasiszták vagy a kettő egyben, amit csak akarsz – ezeknek a szörnyűséges, totalitárius filozófiáknak a határai olykor össze is mosódtak, különösen a Hitler–Sztálin-paktum idején. De én nem történelemkönyvet, hanem Ellroy-könyvet írtam, egy bűnügyi regényt, amelyben őrült fasiszták keverednek őrült kommunistákkal. De a mexikói fasisztákat, a sinarquistákat is belevettem. Az olvasói reakciókból az derült ki, milyen kevesen tudnak arról, mi történt a ’20-as, ’30-as években Mexikóban. Szörnyű idők voltak. Volt, hogy olyan egyházellenesség dúlt, hogy katolikus papokat gyilkoltak, apácákat erőszakoltak meg.  Később meg jöttek a sinarquisták, akiket szintén nem lehet jósággal vádolni, de legalább valódi hatalomra nem tettek szert.

(…)

MN: Hol démonkutyának, hol a szélsőjobb fehér lovagjának nevezi magát. De volt már halálkutya és egzaltált eb is. Honnan ez a sok kutya?

JE: Én magam vagyok a démonkutya. Fanatikus kutyaimádó vagyok, amióta az eszemet tudom! Három dolog kísért végig egész életem során: a kutyaszeretet, a félelem és az istenhit. Együttérzek a kutyákkal, és remekül tudom utánozni a kopók ugatását. Készül az életrajzom, a megjelenése még odébb van, de lehetséges, hogy a Démonkutya címet kapja.

MN: És a „szélsőjobb fehér lovagja” honnan jön?

JE: Mint mondtam: politikáról sosem beszélek.

 

A  teljes interjú a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő nyomtatott kiadásában olvasható el. Vegye meg, megéri!

Előfizetésre, digitális vásárlásra itt van lehetőség.


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.