Witold Szablowski lengyel újságírót mindig is érdekelte a gasztronómia, olyannyira, hogy az egyetem elvégzése után a legapróbb konyhai munkákra is elszegődött egy étterembe. Nem volt megállás, egyre több mindent és egyre jobban tudott elkészíteni. Azonban mégsem lett szakács: elég volt csupán annyi, hogy egyszer kiabált vele a séf a konyhában, és lelépett. Nem bírta a feszültséget, pontosabban más fajta feszültségek után nézett, méghozzá egy szlovákiai magyar rendezőnek köszönhetően. Szablowskira nagy hatással volt Kerekes Péter katonaszakácsokról szóló Gulyáságyú című filmje. Mondhatni szerelem volt első látásra, amikor az író megpillantotta a képernyőn Josip Broz Tito szakácsát. „Ő volt az első diktátorszakács, akit életemben láttam. Ekkor mozdult meg bennem valami” – vallotta Szablowski, akit roppantul izgatni kezdett, hogy milyen ételek voltak aznap terítéken, amikor komoly történelmi fordulatok vették kezdetét a világban, és mindebből mit láttak azok, akik a kegyetlen vezetőknek főztek.
A szerző hosszú évekig kutatott, amíg eljutott Szaddám Huszein, Pol Pot, Fidel Castro, Idi Amin és Enver Hoxha szakácsaihoz, hogy aztán szóra bírja őket a szaftos részletekről. Így etesd a diktátorod című könyvéből sok minden kiderül, nemcsak arról, hogy pontosan hogyan készült el egy-egy különlegesebb fogás (időnként komplett recepteket is közöl), hanem arról is, hogy melyik diktátornak milyen volt a humora, és mit tett például Szaddám Huszein, ha nem ízlett neki az étel. A szerző mindvégig nagyon kíváncsi és alapos; nemcsak a szakácsok emlékeiből gyúrta össze a szöveget, hanem szakirodalommal felvértezve egészítette ki, továbbá segítségére voltak történészek, újságírók is. Ennek köszönhetően szépen megrajzolhatóvá váltak az említett diktátorok ideje alatt létező Irak, Uganda, Albánia, Kambodzsa és Kuba mindennapjai, az, ahogyan a legbelsőbb holdudvar élt, miközben a lakosság nagy része állandó halálfélelemben éhezett. "A mi számunkra igazi ínyencfalat volt a sült patkány. (...) aki nem kóstolta, az nem ismeri az életet. Nem is olyan vészes. Az ember legyűri, és kész..." - meséli a könyvben egy kambodzsai a gyerekkori emlékeit Pol Pot uralmának idejéről.
Az író remek arányban adagolja az országok és rezsimek háttértörténetét, miközben a fókuszt az egyéni sorsok adják: a szakácsok élettörténetei. Tulajdonképpen karrierportrékról van szó, amelyekből megtudhatjuk, hogyan kerül az egyszerű ember a hatalom látókörébe, és ezután hogyan épül és torzul az a bizalom, ami mindkét fél (diktátor és szakácsa) túlélését biztosítja. Hiszen egyetlen rossz mozdulat, szó vagy mérgezésgyanú, és vége mindennek. Vannak helyzetek, amikor csak egy jól időzített szellentés segít.
Korábban sosem gondoltam egyfajta polihisztorként a szakácsokra, de az elbeszélésekből úgy tűnik, a láthatatlan munkaköri leírás része volt, hogy az illető legyen remek oknyomozó, pszichológus, szociális munkás és vegyész egyszerre, amihez természetesen remek fizikai állóképességnek is párosulnia kell. Ezek a képességek pedig sokszor talán életeket is mentettek.
Az egész országnak jobb lesz, ha kap desszertet
– mondja Enver Hoxha szakácsa, aki minden nap leste ura hangulatingadozásait, és hamar rájött, hogy ezt az ételekkel képes befolyásolni.
Letehetetlen olvasmány ez mindazok számára, akiket érdekel a történelem, de a főzésért is rajonganak. Aki pedig már megemésztette az olvasottakat, készülhet a folytatásra: egy interjúban ugyanis a szerző úgy nyilatkozott, hogy sokkal több története van még, mint amennyi belefért ebbe a kötetbe.
Witold Szablowski: Így etesd a diktátorod. Prae Kiadó, 2022, 277 oldal, 3990 Ft
